Psalms 80
1 For the Chief Musician; set to Shoshannim Eduth. A Psalm of Asaph. Give ear, O Shepherd of Israel, Thou that leadest Joseph like a flock; Thou that sittest [above] the cherubim, shine forth.
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
2 Before Ephraim and Benjamin and Manasseh, stir up thy might, And come to save us.
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
3 Turn us again, O God; And cause thy face to shine, and we shall be saved.
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
4 O Jehovah God of hosts, How long wilt thou be angry against the prayer of thy people?
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
5 Thou hast fed them with the bread of tears, And given them tears to drink in large measure.
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
6 Thou makest us a strife unto our neighbors; And our enemies laugh among themselves.
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
7 Turn us again, O God of hosts; And cause thy face to shine, and we shall be saved.
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
8 Thou broughtest a vine out of Egypt: Thou didst drive out the nations, and plantedst it.
Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
9 Thou preparedst [room] before it, And it took deep root, and filled the land.
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
10 The mountains were covered with the shadow of it, And the boughs thereof were [like] cedars of God.
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
11 It sent out its branches unto the sea, And its shoots unto the River.
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
12 Why hast thou broken down its walls, So that all they that pass by the way do pluck it?
Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
13 The boar out of the wood doth ravage it, And the wild beasts of the field feed on it.
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
14 Turn again, we beseech thee, O God of hosts: Look down from heaven, and behold, and visit this vine,
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
15 And the stock which thy right hand planted, And the branch that thou madest strong for thyself.
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
16 It is burned with fire, it is cut down: They perish at the rebuke of thy countenance.
Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
17 Let thy hand be upon the man of thy right hand, Upon the son of man whom thou madest strong for thyself.
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
18 So shall we not go back from thee: Quicken thou us, and we will call upon thy name.
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
19 Turn us again, O Jehovah God of hosts; Cause thy face to shine, and we shall be saved.
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
