Psalms 35
1 [A Psalm] of David. Strive thou, O Jehovah, with them that strive with me: Fight thou against them that fight against me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Take hold of shield and buckler, And stand up for my help.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Draw out also the spear, and stop the way against them that pursue me: Say unto my soul, I am thy salvation.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Let them be put to shame and brought to dishonor that seek after my soul: Let them be turned back and confounded that devise my hurt.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Let them be as chaff before the wind, And the angel of Jehovah driving [them] on.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Let their way be dark and slippery, And the angel of Jehovah pursuing them.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For without cause have they hid for me their net [in] a pit; Without cause have they digged [a pit] for my soul.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Let destruction come upon him unawares; And let his net that he hath hid catch himself: With destruction let him fall therein.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 And my soul shall be joyful in Jehovah: It shall rejoice in his salvation.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 All my bones shall say, Jehovah, who is like unto thee, Who deliverest the poor from him that is too strong for him, Yea, the poor and the needy from him that robbeth him?
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Unrighteous witnesses rise up; They ask me of things that I know not.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 They reward me evil for good, [To] the bereaving of my soul.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth: I afflicted my soul with fasting; And my prayer returned into mine own bosom.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 I behaved myself as though it had been my friend or my brother: I bowed down mourning, as one that bewaileth his mother.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 But in mine adversity they rejoiced, and gathered themselves together: The abjects gathered themselves together against me, and I knew [it] not; They did tear me, and ceased not:
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Like the profane mockers in feasts, They gnashed upon me with their teeth.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Lord, how long wilt thou look on? Rescue my soul from their destructions, My darling from the lions.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I will give thee thanks in the great assembly: I will praise thee among much people.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Let not them that are mine enemies wrongfully rejoice over me; Neither let them wink with the eye that hate me without a cause.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For they speak not peace; But they devise deceitful words against them that are quiet in the land.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Yea, they opened their mouth wide against me; They said, Aha, aha, our eye hath seen it.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Thou hast seen it, O Jehovah; keep not silence: O Lord, be not far from me.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Stir up thyself, and awake to the justice [due] unto me, [Even] unto my cause, my God and my Lord.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Judge me, O Jehovah my God, according to thy righteousness; And let them not rejoice over me.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Let them not say in their heart, Aha, so would we have it: Let them not say, We have swallowed him up.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Let them be put to shame and confounded together that rejoice at my hurt: Let them be clothed with shame and dishonor that magnify themselves against me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Let them shout for joy, and be glad, that favor my righteous cause: Yea, let them say continually, Jehovah be magnified, Who hath pleasure in the prosperity of his servant.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 And my tongue shall talk of thy righteousness [And] of thy praise all the day long.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
