Psalms 2

1 Why do the nations rage, And the peoples meditate a vain thing?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 The kings of the earth set themselves, And the rulers take counsel together, Against Jehovah, and against his anointed, [saying],

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 Let us break their bonds asunder, And cast away their cords from us.

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 He that sitteth in the heavens will laugh: The Lord will have them in derision.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Then will he speak unto them in his wrath, And vex them in his sore displeasure:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 Yet I have set my king Upon my holy hill of Zion.

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 I will tell of the decree: Jehovah said unto me, Thou art my son; This day have I begotten thee.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Ask of me, and I will give [thee] the nations for thine inheritance, And the uttermost parts of the earth for thy possession.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Thou shalt break them with a rod of iron; Thou shalt dash them in pieces like a potter’s vessel.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Now therefore be wise, O ye kings: Be instructed, ye judges of the earth.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Serve Jehovah with fear, And rejoice with trembling.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Kiss the son, lest he be angry, and ye perish in the way, For his wrath will soon be kindled. Blessed are all they that take refuge in him.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!