Psalms 109
1 For the Chief Musician. A Psalm of David. Hold not thy peace, O God of my praise;
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 For the mouth of the wicked and the mouth of deceit have they opened against me: They have spoken unto me with a lying tongue.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 They have compassed me about also with words of hatred, And fought against me without a cause.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 For my love they are my adversaries: But I [give myself unto] prayer.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 And they have rewarded me evil for good, And hatred for my love.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Set thou a wicked man over him; And let an adversary stand at his right hand.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 When he is judged, let him come forth guilty; And let his prayer be turned into sin.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Let his days be few; [And] let another take his office.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Let his children be fatherless, And his wife a widow.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Let his children be vagabonds, and beg; And let them seek [their bread] out of their desolate places.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Let the extortioner catch all that he hath; And let strangers make spoil of his labor.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Let there be none to extend kindness unto him; Neither let there be any to have pity on his fatherless children.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Let his posterity be cut off; In the generation following let their name be blotted out.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Let the iniquity of his fathers be remembered with Jehovah; And let not the sin of his mother be blotted out.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Let them be before Jehovah continually, That he may cut off the memory of them from the earth;
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 Because he remembered not to show kindness, But persecuted the poor and needy man, And the broken in heart, to slay [them].
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Yea, he loved cursing, and it came unto him; And he delighted not in blessing, and it was far from him.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 He clothed himself also with cursing as with his garment, And it came into his inward parts like water, And like oil into his bones.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Let it be unto him as the raiment wherewith he covereth himself, And for the girdle wherewith he is girded continually.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 This is the reward of mine adversaries from Jehovah, And of them that speak evil against my soul.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 But deal thou with me, O Jehovah the Lord, for thy name’s sake: Because thy lovingkindness is good, deliver thou me;
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 For I am poor and needy, And my heart is wounded within me.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 I am gone like the shadow when it declineth: I am tossed up and down as the locust.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 My knees are weak through fasting; And my flesh faileth of fatness.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 I am become also a reproach unto them: When they see me, they shake their head.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Help me, O Jehovah my God; Oh save me according to thy lovingkindness:
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 That they may know that this is thy hand; [That] thou, Jehovah, hast done it.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Let them curse, but bless thou: When they arise, they shall be put to shame, But thy servant shall rejoice.
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Let mine adversaries be clothed with dishonor, And let them cover themselves with their own shame as with a robe.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 I will give great thanks unto Jehovah with my mouth; Yea, I will praise him among the multitude.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 For he will stand at the right hand of the needy, To save him from them that judge his soul.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
