Lamentations 5
1 Remember, O Jehovah, what is come upon us: Behold, and see our reproach.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned unto strangers, Our houses unto aliens.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 We are orphans and fatherless; Our mothers are as widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We have drunken our water for money; Our wood is sold unto us.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Our pursuers are upon our necks: We are weary, and have no rest.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 We have given the hand to the Egyptians, And to the Assyrians, to be satisfied with bread.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, and are not; And we have borne their iniquities.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servants rule over us: There is none to deliver us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We get our bread at the peril of our lives, Because of the sword of the wilderness.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin is black like an oven, Because of the burning heat of famine.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 They ravished the women in Zion, The virgins in the cities of Judah.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hand: The faces of elders were not honored.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 The young men bare the mill; And the children stumbled under the wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 The elders have ceased from the gate, The young men from their music.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 The joy of our heart is ceased; Our dance is turned into mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head: Woe unto us! for we have sinned.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 For this our heart is faint; For these things our eyes are dim;
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For the mountain of Zion, which is desolate: The foxes walk upon it.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Thou, O Jehovah, abidest for ever; Thy throne is from generation to generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Wherefore dost thou forget us for ever, [And] forsake us so long time?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Turn thou us unto thee, O Jehovah, and we shall be turned; Renew our days as of old.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 But thou hast utterly rejected us; Thou art very wroth against us.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
