Job 41
1 Canst thou draw out leviathan with a fishhook? Or press down his tongue with a cord?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Canst thou put a rope into his nose? Or pierce his jaw through with a hook?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Will he make many supplications unto thee? Or will he speak soft words unto thee?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Will he make a covenant with thee, That thou shouldest take him for a servant for ever?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Wilt thou play with him as with a bird? Or wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Will the bands [of fishermen] make traffic of him? Will they part him among the merchants?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Canst thou fill his skin with barbed irons, Or his head with fish-spears?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Lay thy hand upon him; Remember the battle, and do so no more.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Behold, the hope of him is in vain: Will not one be cast down even at the sight of him?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None is so fierce that he dare stir him up; Who then is he that can stand before me?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who hath first given unto me, that I should repay him? [Whatsoever is] under the whole heaven is mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 I will not keep silence concerning his limbs, Nor his mighty strength, nor his goodly frame.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who can strip off his outer garment? Who shall come within his jaws?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 [His] strong scales are [his] pride, Shut up together [as with] a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 One is so near to another, That no air can come between them.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 They are joined one to another; They stick together, so that they cannot be sundered.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings flash forth light, And his eyes are like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go burning torches, And sparks of fire leap forth.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Out of his nostrils a smoke goeth, As of a boiling pot and [burning] rushes.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath kindleth coals, And a flame goeth forth from his mouth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In his neck abideth strength, And terror danceth before him.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh are joined together: They are firm upon him; they cannot be moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart is as firm as a stone; Yea, firm as the nether millstone.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself up, the mighty are afraid: By reason of consternation they are beside themselves.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 If one lay at him with the sword, it cannot avail; Nor the spear, the dart, nor the pointed shaft.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He counteth iron as straw, [And] brass as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The arrow cannot make him flee: Sling-stones are turned with him into stubble.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Clubs are counted as stubble: He laugheth at the rushing of the javelin.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 His underparts are [like] sharp potsherds: He spreadeth [as it were] a threshing-wain upon the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He maketh the deep to boil like a pot: He maketh the sea like a pot of ointment.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 He maketh a path to shine after him; One would think the deep to be hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Upon earth there is not his like, That is made without fear.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 He beholdeth everything that is high: He is king over all the sons of pride.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
