Job 24
1 Why are times not laid up by the Almighty? And why do not they that know him see his days?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 There are that remove the landmarks; They violently take away flocks, and feed them.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 They drive away the ass of the fatherless; They take the widow’s ox for a pledge.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 They turn the needy out of the way: The poor of the earth all hide themselves.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Behold, as wild asses in the desert They go forth to their work, seeking diligently for food; The wilderness [yieldeth] them bread for their children.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 They cut their provender in the field; And they glean the vintage of the wicked.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 They lie all night naked without clothing, And have no covering in the cold.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 They are wet with the showers of the mountains, And embrace the rock for want of a shelter.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 There are that pluck the fatherless from the breast, And take a pledge of the poor;
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 [So that] they go about naked without clothing, And being hungry they carry the sheaves.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 They make oil within the walls of these men; They tread [their] winepresses, and suffer thirst.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 From out of the populous city men groan, And the soul of the wounded crieth out: Yet God regardeth not the folly.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 These are of them that rebel against the light; They know not the ways thereof, Nor abide in the paths thereof.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 The murderer riseth with the light; He killeth the poor and needy; And in the night he is as a thief.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 The eye also of the adulterer waiteth for the twilight, Saying, No eye shall see me: And he disguiseth his face.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 In the dark they dig through houses: They shut themselves up in the day-time; They know not the light.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 For the morning is to all of them as thick darkness; For they know the terrors of the thick darkness.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Swiftly they [pass away] upon the face of the waters; Their portion is cursed in the earth: They turn not into the way of the vineyards.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19 Drought and heat consume the snow waters: [So doth] Sheol [those that] have sinned. (Sheol h7585)
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 The womb shall forget him; The worm shall feed sweetly on him; He shall be no more remembered; And unrighteousness shall be broken as a tree.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 He devoureth the barren that beareth not, And doeth not good to the widow.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Yet [God] preserveth the mighty by his power: He riseth up that hath no assurance of life.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 [God] giveth them to be in security, and they rest thereon; And his eyes are upon their ways.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 They are exalted; yet a little while, and they are gone; Yea, they are brought low, they are taken out of the way as all others, And are cut off as the tops of the ears of grain.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 And if it be not so now, who will prove me a liar, And make my speech nothing worth?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
