Job 19
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long will ye vex my soul, And break me in pieces with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times have ye reproached me: Ye are not ashamed that ye deal hardly with me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 And be it indeed that I have erred, Mine error remaineth with myself.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If indeed ye will magnify yourselves against me, And plead against me my reproach;
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Know now that God hath subverted me [in my cause], And hath compassed me with his net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold, I cry out of wrong, but I am not heard: I cry for help, but there is no justice.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He hath walled up my way that I cannot pass, And hath set darkness in my paths.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He hath stripped me of my glory, And taken the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He hath broken me down on every side, and I am gone; And my hope hath he plucked up like a tree.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 He hath also kindled his wrath against me, And he counteth me unto him as [one of] his adversaries.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops come on together, And cast up their way against me, And encamp round about my tent.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He hath put my brethren far from me, And mine acquaintance are wholly estranged from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed, And my familiar friends have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 They that dwell in my house, and my maids, count me for a stranger: I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I call unto my servant, and he giveth me no answer, [Though] I entreat him with my mouth.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My breath is strange to my wife, And my supplication to the children of mine own mother.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children despise me; If I arise, they speak against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All my familiar friends abhor me, And they whom I loved are turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 My bone cleaveth to my skin and to my flesh, And I am escaped with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have pity upon me, have pity upon me, O ye my friends; For the hand of God hath touched me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do ye persecute me as God, And are not satisfied with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh that my words were now written! Oh that they were inscribed in a book!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 That with an iron pen and lead They were graven in the rock for ever!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 But as for me I know that my Redeemer liveth, And at last he will stand up upon the earth:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And after my skin, [even] this [body], is destroyed, Then without my flesh shall I see God;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Whom I, even I, shall see, on my side, And mine eyes shall behold, and not as a stranger. My heart is consumed within me.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 If ye say, How we will persecute him! And that the root of the matter is found in me;
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Be ye afraid of the sword: For wrath [bringeth] the punishments of the sword, That ye may know there is a judgment.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
