Job 13
1 Lo, mine eye hath seen all [this], Mine ear hath heard and understood it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 What ye know, [the same] do I know also: I am not inferior unto you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Surely I would speak to the Almighty, And I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 But ye are forgers of lies; Ye are all physicians of no value.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Oh that ye would altogether hold your peace! And it would be your wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hear now my reasoning, And hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Will ye speak unrighteously for God, And talk deceitfully for him?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Will ye show partiality to him? Will ye contend for God?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Is it good that he should search you out? Or as one deceiveth a man, will ye deceive him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He will surely reprove you, If ye do secretly show partiality.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Shall not his majesty make you afraid, And his dread fall upon you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your memorable sayings are proverbs of ashes, Your defences are defences of clay.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Hold your peace, let me alone, that I may speak; And let come on me what will.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Wherefore should I take my flesh in my teeth, And put my life in my hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Behold, he will slay me; I have no hope: Nevertheless I will maintain my ways before him.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 This also shall be my salvation, That a godless man shall not come before him.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear diligently my speech, And let my declaration be in your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Behold now, I have set my cause in order; I know that I am righteous.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who is he that will contend with me? For then would I hold my peace and give up the ghost.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only do not two things unto me; Then will I not hide myself from thy face:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Withdraw thy hand far from me; And let not thy terror make me afraid.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Then call thou, and I will answer; Or let me speak, and answer thou me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Wherefore hidest thou thy face, And holdest me for thine enemy?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Wilt thou harass a driven leaf? And wilt thou pursue the dry stubble?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For thou writest bitter things against me, And makest me to inherit the iniquities of my youth:
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Thou puttest my feet also in the stocks, And markest all my paths; Thou settest a bound to the soles of my feet:
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Though I am like a rotten thing that consumeth, Like a garment that is moth-eaten.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
