Job 10
1 My soul is weary of my life; I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say unto God, Do not condemn me; Show me wherefore thou contendest with me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good unto thee that thou shouldest oppress, That thou shouldest despise the work of thy hands, And shine upon the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Hast thou eyes of flesh? Or seest thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are thy days as the days of man, Or thy years as man’s days,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 That thou inquirest after mine iniquity, And searchest after my sin,
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Although thou knowest that I am not wicked, And there is none that can deliver out of thy hand?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Thy hands have framed me and fashioned me Together round about; yet thou dost destroy me.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I beseech thee, that thou hast fashioned me as clay; And wilt thou bring me into dust again?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast thou not poured me out as milk, And curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, And knit me together with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Thou hast granted me life and lovingkindness; And thy visitation hath preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Yet these things thou didst hide in thy heart; I know that this is with thee:
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I sin, then thou markest me, And thou wilt not acquit me from mine iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I be wicked, woe unto me; And if I be righteous, yet shall I not lift up my head; Being filled with ignominy, And looking upon mine affliction.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And if [my head] exalt itself, thou huntest me as a lion; And again thou showest thyself marvellous upon me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Thou renewest thy witnesses against me, And increasest thine indignation upon me: Changes and warfare are with me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Wherefore then hast thou brought me forth out of the womb? I had given up the ghost, and no eye had seen me.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Are not my days few? cease then, And let me alone, that I may take comfort a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Before I go whence I shall not return, [Even] to the land of darkness and of the shadow of death;
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 The land dark as midnight, [The land] of the shadow of death, without any order, And where the light is as midnight.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
