Psalms 44
1 For the Chief Musician. By the sons of Korah. A contemplative psalm. We have heard with our ears, God; our fathers have told us what work you did in their days, in the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 You drove out the nations with your hand, but you planted them. You afflicted the peoples, but you spread them abroad.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For they did not get the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them; but your right hand, your arm, and the light of your face, because you were favorable to them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 God, you are my King. Command victories for Jacob!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Through you, we will push down our adversaries. Through your name, we will tread down those who rise up against us.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I will not trust in my bow, neither will my sword save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 But you have saved us from our adversaries, and have shamed those who hate us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God we have made our boast all day long. We will give thanks to your name forever. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But now you rejected us, and brought us to dishonor, and do not go out with our armies.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 You make us turn back from the adversary. Those who hate us take plunder for themselves.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 You have made us like sheep for food, and have scattered us among the nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 You sell your people for nothing, and have gained nothing from their sale.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 You make us a reproach to our neighbors, a scoffing and a derision to those who are around us.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 You make us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All day long my dishonor is before me, and shame covers my face,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 at the taunt of one who reproaches and verbally abuses, because of the enemy and the avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this has come on us, yet we have not forgotten you. We have not been false to your covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Our heart has not turned back, neither have our steps strayed from your path,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 though you have crushed us in the haunt of jackals, and covered us with the shadow of death.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we have forgotten the name of our God, or spread out our hands to a strange god,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 will not God search this out? For he knows the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Yes, for your sake we are killed all day long. We are regarded as sheep for the slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Wake up! Why do you sleep, Lord? Arise! Do not reject us forever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Why do you hide your face, and forget our affliction and our oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul is bowed down to the dust. Our body clings to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Rise up to help us. Redeem us for your loving kindness’ sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
