Lamentations 5
1 Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our reproach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to aliens.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We are orphans and fatherless. Our mothers are as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We must pay for water to drink. Our wood is sold to us.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Our pursuers are on our necks. We are weary, and have no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We have given our hands to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, and are no more. We have borne their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants rule over us. There is no one to deliver us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is black like an oven, because of the burning heat of famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They ravished the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes were hanged up by their hands. The faces of elders were not honored.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 The young men carry millstones. The children stumbled under loads of wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have ceased from the gate, and the young men from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart has ceased. Our dance is turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this our heart is faint. For these things our eyes are dim:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 for the mountain of Zion, which is desolate. The foxes walk on it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 You, LORD, remain forever. Your throne is from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why do you forget us forever, and forsake us for so long a time?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn us to yourself, LORD, and we will be turned. Renew our days as of old.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 But you have utterly rejected us. You are very angry against us.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
