Genesis 8
1 God remembered Noah, all the animals, and all the livestock that were with him in the ship; and God made a wind to pass over the earth. The waters subsided.
És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek.
2 The deep’s fountains and the sky’s windows were also stopped, and the rain from the sky was restrained.
Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
3 The waters continually receded from the earth. After the end of one hundred fifty days the waters receded.
És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán.
4 The ship rested in the seventh month, on the seventeenth day of the month, on Ararat’s mountains.
És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén.
5 The waters receded continually until the tenth month. In the tenth month, on the first day of the month, the tops of the mountains were visible.
A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.
6 At the end of forty days, Noah opened the window of the ship which he had made,
És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált,
7 and he sent out a raven. It went back and forth, until the waters were dried up from the earth.
és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről.
8 He himself sent out a dove to see if the waters were abated from the surface of the ground,
És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről?
9 but the dove found no place to rest her foot, and she returned into the ship to him, for the waters were on the surface of the whole earth. He put out his hand, and took her, and brought her to him into the ship.
De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába.
10 He waited yet another seven days; and again he sent the dove out of the ship.
És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
11 The dove came back to him at evening and, behold, in her mouth was a freshly plucked olive leaf. So Noah knew that the waters were abated from the earth.
És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön.
12 He waited yet another seven days, and sent out the dove; and she did not return to him any more.
És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza.
13 In the six hundred first year, in the first month, the first day of the month, the waters were dried up from the earth. Noah removed the covering of the ship, and looked. He saw that the surface of the ground was dry.
És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe.
14 In the second month, on the twenty-seventh day of the month, the earth was dry.
A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
15 God spoke to Noah, saying,
És szólt Isten Nóéhoz, mondván:
16 “Go out of the ship, you, your wife, your sons, and your sons’ wives with you.
Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt.
17 Bring out with you every living thing that is with you of all flesh, including birds, livestock, and every creeping thing that creeps on the earth, that they may breed abundantly in the earth, and be fruitful, and multiply on the earth.”
Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
18 Noah went out, with his sons, his wife, and his sons’ wives with him.
És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt.
19 Every animal, every creeping thing, and every bird, whatever moves on the earth, after their families, went out of the ship.
Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
20 Noah built an altar to the LORD, and took of every clean animal, and of every clean bird, and offered burnt offerings on the altar.
Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron.
21 The LORD smelled the pleasant aroma. The LORD said in his heart, “I will not again curse the ground any more for man’s sake because the imagination of man’s heart is evil from his youth. I will never again strike every living thing, as I have done.
És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem.
22 While the earth remains, seed time and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night will not cease.”
A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.
A Dove is Sent Forth from the Ark
