Song of Solomon 2
1 I am a rose of Sharon. A lily of the valleys.
Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2 As a lily among thorns, So is my love among the daughters.
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3 As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 He brought me to the banquet house, and his banner over me was love.
Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5 Sustain ye me with raisins, refresh me with apples, for I am sick from love.
Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6 His left hand is under my head, and his right hand embraces me.
Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7 I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the roes, or by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake love, until it please.
Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8 The voice of my beloved! Behold, he comes, leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9 My beloved is like a roe or a young hart. Behold, he stands behind our wall. He looks in at the windows. He glances through the lattice.
Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10 My beloved spoke, and said to me, Rise up, my love, my fair one, and come away.
Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11 For, lo, the winter is past. The rain is over and gone.
Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12 The flowers appear on the earth. The time of the singing has come, and the voice of the turtledove is heard in our land.
a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13 The fig tree ripens her green figs, and the vines are in blossom. They give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.
a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
14 O my dove, who are in the clefts of the rock, in the covert of the steep place, let me see thy countenance; let me hear thy voice. For sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15 Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vineyards. For our vineyards are in blossom.
Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16 My beloved is mine, and I am his. He feeds among the lilies.
Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Until the day be cool, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.
Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
