< Psalms 88 >

1 O Jehovah, the God of my salvation, I have cried day and night before thee.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Let my prayer enter into thy presence. Incline thine ear to my cry.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
3 For my soul is full of troubles, and my life draws near to Sheol. (Sheol h7585)
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 I am reckoned with those who go down into the pit. I am as a man who has no help,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 cast off among the dead, like the slain who lie in the grave, whom thou remember no more, and they are cut off from thy hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou have laid me in the lowest pit, in dark places, in the deeps.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Thy wrath lays hard upon me, and thou have afflicted me with all thy waves. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou have put my acquaintances far from me. Thou have made me an abomination to them. I am shut up, and I cannot come forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 My eye wastes away because of affliction. I have called daily upon thee, O Jehovah, I have spread forth my hands to thee.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Will thou show wonders to the dead? Shall those who are deceased arise and praise thee? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Shall thy loving kindness be declared in the grave, or thy faithfulness in destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Shall thy wonders be known in the dark, and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But to thee, O Jehovah, I have cried, and in the morning my prayer shall come before thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Jehovah, why do thou cast off my soul? Why do thou hide thy face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I am afflicted and ready to die from my youth up. While I suffer thy terrors I am confounded.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Thy fierce wrath has gone over me. Thy terrors have cut me off.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They came round about me like water all the day long. They encompassed me around together.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Thou have put beloved and friend far from me, and my acquaintances into darkness.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.

< Psalms 88 >