Psalms 77
1 I will cry to God with my voice, even to God with my voice, and he will give ear to me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of my trouble I sought the Lord. My hand was stretched out in the night, and slacked not. My soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remember God, and am disquieted. I complain, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou have held my eyelids watching. I am so troubled that I cannot speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I have considered the days of old, the years of ancient times.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I call to remembrance my song in the night. I commune with my own heart, and my spirit makes diligent search.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Will the Lord cast off forever? And will he be favorable no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Has his loving kindness entirely gone forever? Does his promise fail for evermore?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Has God forgotten to be gracious? Has he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I said, This is my infirmity, the change of the right hand of the Most High.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will make mention of the deeds of Jehovah, for I will remember thy wonders of old.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will meditate also upon all thy work, and muse on thy doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Thy way, O God, is in the sanctuary. Who is a great god like God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou are the God who does wonders. Thou have made known thy strength among the peoples.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 With thine arm thou have redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee. They were afraid. The depths also trembled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured out water. The skies sent out a sound. Thine arrows also went abroad.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of thy thunder was in the whirlwind. The lightnings lightened the world. The earth trembled and shook.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Thy way was in the sea, and thy paths in the great waters. And thy footsteps were not known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou led thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
