Psalms 74
1 O God, why have thou cast off forever? Why does thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Remember thy congregation, which thou have gotten of old, which thou have redeemed to be the tribe of thine inheritance, and mount Zion, at which thou have dwelt.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Lift up thy feet to the perpetual ruins, all the evil that the enemy has done in the sanctuary.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Thine adversaries have roared in the midst of thine assembly. They have set up their ensigns for signs.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 They seemed as men who lifted up axes upon a thicket of trees.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 And now they break down all the carved work of it with hatchet and hammers.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 They have set thy sanctuary on fire. They have profaned the dwelling-place of thy name to the ground.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 They said in their heart, Let us make havoc of them altogether. They have burned up all the meeting-places of God in the land.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 We do not see our signs. There is no more any prophet, nor is there among us he who knows how long.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy blaspheme thy name forever?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Why do thou draw back thy hand, even thy right hand? Remove it from the midst of thy bosom.
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Yet God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Thou divided the sea by thy strength. Thou break the heads of the sea-monsters in the waters.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Thou break the heads of leviathan in pieces. Thou gave him to be food to the people inhabiting the wilderness.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Thou split fountain and flood. Thou dried up mighty rivers.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 The day is thine; the night is also thine. Thou have prepared the light and the sun.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Thou have set all the borders of the earth. Thou have made summer and winter.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Remember this, that the enemy has reproached, O Jehovah, and that a foolish people has blasphemed thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 O deliver not the soul of thy turtle-dove to the wild beast. Forget not the life of thy poor forever.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Have respect to the covenant, for the dark places of the earth are full of the habitations of violence.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 O let not he who is oppressed return ashamed. Let a poor and needy man praise thy name.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Arise, O God, plead thine own cause. Remember how the foolish man reproaches thee all the day.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Forget not the voice of thine adversaries. The tumult of those who rise up against thee ascends continually.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
