Psalms 39
1 I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue. I will keep my mouth with a bridle while the wicked man is before me.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was mute with silence. I held my peace, even from good, and my sorrow was stirred.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 My heart was hot within me. While I was musing the fire burned. Then I spoke with my tongue:
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 Jehovah, make me to know my end, and the measure of my days, what it is. Let me know how frail I am.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Behold, thou have made my days as handbreadths, and my life-time is as nothing before thee. Surely every man at his best condition is altogether vanity. (Selah)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Surely every man walks in a shadow. Surely they are disquieted in vain. He heaps up, and knows not who shall gather them.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 And now, Lord, what do I wait for? My hope is in thee.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Deliver me from all my transgressions. Make me not the reproach of the foolish.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I was mute. I opened not my mouth, because thou did it.
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove thy stroke away from me. I am consumed by the blow of thy hand.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 When thou have corrected man with rebukes for iniquity, thou make his beauty to disintegrate like a moth. Surely every man is vanity. (Selah)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Hear my prayer, O Jehovah, and give ear to my cry. Keep not silent at my tears, for I am a stranger with thee, a sojourner, as all my fathers were.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 O spare me, that I may recover strength before I go from here, and be no more.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
