Psalms 142

1 I cry with my voice to Jehovah. With my voice to Jehovah I make supplication.

Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

2 I pour out my complaint before him. I show my trouble before him.

Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

3 When my spirit was overwhelmed within me, thou knew my path. In the way in which I walk they have hidden a snare for me.

Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

4 Look on my right hand, and see, for there is no man who knows me. Refuge has failed me. No man cares for my soul.

Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

5 I cried to thee, O Jehovah. I said, Thou are my refuge, my portion in the land of the living.

Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

6 Attend to my cry, for I am brought very low. Deliver me from my persecutors, for they are stronger than I.

Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 Bring my soul out of prison that I may give thanks to thy name. The righteous shall encompass me around, for thou will deal bountifully with me.

Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.