Psalms 139
1 O Jehovah, thou have searched me, and known.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Thou know my sitting down and my rising up. Thou understand my thought afar off.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Thou search out my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word in my tongue, but, lo, O Jehovah, thou know it altogether.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Thou have beset me behind and before, and laid thy hand upon me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Such knowledge is too wonderful for me. It is high, I cannot attain to it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Where shall I go from thy Spirit? Or where shall I flee from thy presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend up into heaven, thou are there. If I make my bed in Sheol, behold, thou are there. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I take the wings of the morning, and dwell in the outermost parts of the sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 even there thy hand shall lead me, and thy right hand shall hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, Surely the darkness shall overwhelm me, and the light around me shall be night,
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 even the darkness hides not from thee, but the night shines as the day. The darkness and the light are both alike to thee.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For thou formed my inward parts. Thou covered me in my mother's womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I will give thanks to thee, for I am fearfully and wonderfully made. Wonderful are thy works, and that my soul knows right well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My frame was not hidden from thee, when I was made in secret, curiously wrought in the lowest parts of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Thine eyes saw my unformed substance, and in thy book they were all written, even the days that were ordained, when as yet there was none of them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious also are thy thoughts to me, O God! How great is the sum of them!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 I count them; they are more in number than the sand. When I awake, I am still with thee.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Surely thou will kill the wicked, O God. Depart from me therefore, ye bloodthirsty men.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak against thee wickedly, and thine enemies take it in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do I not hate them, O Jehovah, who hate thee? And am I not grieved with those who rise up against thee?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred. They have become my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart. Try me, and know my thoughts,
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 and see if there is any wicked way in me. And lead me in the way everlasting.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
