Psalms 137

1 By the rivers of Babylon, there we sat down, yea, we wept when we remembered Zion.

Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2 Upon the willows in the midst of it we hung up our harps.

A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

3 For there those who led us captive required of us songs, and those who wasted us, mirth, saying, Sing for us one of the songs of Zion.

Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

4 How shall we sing Jehovah's song in a foreign land?

Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

5 If I forget thee, O Jerusalem, let my right hand forget.

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

6 Let my tongue cling to the roof of my mouth, if I do not remember thee, if I do not prefer Jerusalem above my chief joy.

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

7 Remember, O Jehovah, the day of Jerusalem against the sons of Edom, who said, Raze it, raze it, even to the foundation thereof.

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

8 O daughter of Babylon, who is to be destroyed, happy shall he be who rewards thee as thou have served us.

Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9 Happy shall he be who takes and dashes thy little ones against the rock.

Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!