Proverbs 5
1 My son, attend to my wisdom. Incline thine ear to my understanding,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 that thou may preserve discretion, and that thy lips may keep knowledge.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 For the lips of an interloping woman drop honey, and her mouth is smoother than oil.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 But in the end she is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 so that she does not find the level path of life. Her ways are unstable, and she does not know.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Now therefore, ye sons, hearken to me, and do not depart from the words of my mouth.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Remove thy way far from her, and do not come near the door of her house,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 lest thou give thine honor to others, and thy years to the cruel,
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 lest strangers be filled with thy strength, and thy labors be in the house of an alien,
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 and thou mourn at thy latter end when thy flesh and thy body are consumed,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 and say, How I have hated instruction, and my heart despised reproof.
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 Neither have I obeyed the voice of my teachers, nor inclined my ear to those who instructed me!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 I was almost in all evil in the midst of the assembly and congregation.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Should thy springs be dispersed abroad, and streams of water in the streets?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Let them be for thyself alone, and not for strangers with thee.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Let thy fountain be blessed, and rejoice in the wife of thy youth:
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 a loving hind and a pleasant doe. Let her breasts satisfy thee at all times, and be thou ravished always with her love.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 For why should thou, my son, be ravished with an interloping woman, and embrace the bosom of a stranger?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 For the ways of man are before the eyes of Jehovah, and he makes level all his paths.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 His own iniquities shall take a wicked man, and he shall be held with the cords of his sin.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 He shall die for lack of instruction. And in the greatness of his folly he shall go astray.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
