Judges 9
1 And Abimelech the son of Jerubbaal went to Shechem to his mother's brothers, and spoke with them, and with all the family of the house of his mother's father, saying,
Elment Abímélekh, Jerubbáal fia, Sekhémbe anyja testvéreihez és beszélt hozzájuk és anyja atyai házának egész családjához, mondván:
2 Speak, I pray you, in the ears of all the men of Shechem, Which is better for you, that all the sons of Jerubbaal, who are seventy men, rule over you, or that one rule over you? Remember also that I am your bone and your flesh.
Beszéljetek, kérlek, mind a Sekhém urainak fülei előtt: mi jobb nektek, hogy uralkodjék rajtatok hetven ember, Jerubbáal valamennyi fia, avagy hogy uralkodjék rajtatok egy ember? Arról is emlékezzetek meg, hogy csontotok, húsotok vagyok?
3 And his mother's brothers spoke of him in the ears of all the men of Shechem all these words. And their hearts inclined to follow Abimelech, for they said, He is our brother.
És elmondták felőle anyjának testvérei mind a Sekhém urainak fülei előtt mind e szavakat; ekkor hajolt szívük Abímélekh felé, mert azt mondták: testvérünk ő.
4 And they gave him seventy pieces of silver out of the house of Baal-berith, with which Abimelech hired vain and unstable fellows who followed him.
És adtak neki hetven ezüstöt Báal-Berít házából; és bérelt rajta Abímélekh üres és szilaj embereket, s utána mentek.
5 And he went to his father's house at Ophrah, and killed his brothers the sons of Jerubbaal, being seventy men, upon one stone, but Jotham the youngest son of Jerubbaal was left, for he hid himself.
Elment atyja házába, Ofrába és megölte testvéreit, Jerubbáal fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbáal legkisebb fia, mert elrejtőzött.
6 And all the men of Shechem assembled themselves together, and all the house of Millo, and went and made Abimelech king by the oak of the pillar that was in Shechem.
Összegyűltek mind a Sekhém urai és egész Bét-Milló, elmentek és királlyá tették Abímélekhet az oszlop melletti terebinthusnál, mely Sekhémben van.
7 And when they told it to Jotham, he went and stood on the top of mount Gerizim, and lifted up his voice, and cried out, and said to them, Hearken to me, ye men of Shechem, that God may hearken to you.
Midőn tudtára adták Jótámnak, elment és megállt a Gerizzim hegy tetején, fölemelte hangját és szólt; mondta nekik: Hallgassatok reám, Sekhém urai, s majd hallgat reátok Isten!
8 The trees went forth a time to anoint a king over them. And they said to the olive tree, Reign thou over us.
Elmentek egyszer a fák, hogy fölkenjenek maguknak királyt. És mondták az olajfának: Légy a mi királyunk!
9 But the olive tree said to them, Should I leave my fatness with which by me they honor God and man, and go to wave to and fro over the trees?
Mondta nekik az olajfa: Elveszítettem-e zsíromat, a mellyel tisztelnek istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött?
10 And the trees said to the fig tree, Come thou, and reign over us.
És mondták a fák a fügefának: Jer te, légy a mi királyunk!
11 But the fig tree said to them, Should I leave my sweetness, and my good fruit, and go to wave to and fro over the trees?
Mondta nekik a fügefa: Elveszítettem-e édességemet és jó gyümölcsömet, hogy menjek lebegni a fák fölött?
12 And the trees said to the vine, Come thou, and reign over us.
És mondták a fák a szőlőtőnek: Jer te, légy a mi királyunk!
13 And the vine said to them, Should I leave my new wine, which cheers God and man, and go to wave to and fro over the trees?
Mondta nekik a szőlőtő: Elveszítettem-e mustomat, mely örvendeztet istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött?
14 Then all the trees said to the bramble, Come thou, and reign over us.
Erre mondták mind a fák a tövisbokornak: Jer te, légy a mi királyunk!
15 And the bramble said to the trees, If in truth ye anoint me king over you, then come and take refuge in my shade, and if not, let fire come out of the bramble, and devour the cedars of Lebanon.
Mondta. a tövisbokor a fáknak: Ha igazán föl akartok engem kenni királytoknak, akkor jöjjetek, keressetek ótalmat árnyékomban, ha pedig nem, csapjon ki tűz a tövisbokorból és eméssze föl a Libánon czédrusait.
16 Now therefore, if ye have dealt truly and uprightly, in that ye have made Abimelech king, and if ye have dealt well with Jerubbaal and his house, and have done to him according to the deed of his hands
Most tehát, ha igazán és őszintén cselekedtetek, midőn királlyá tettétek Abímélekhet és ha jót cselekedtetek Jerubbáallal és házával és ha kezeinek tette szerint cselekedtetek vele –
17 (for my father fought for you, and ventured his life, and delivered you out of the hand of Midian,
hogy harczolt értetek az atyám és messzire elvetette életét s megmentett titeket Midján kezéből,
18 and ye have risen up against my father's house this day, and have slain his sons, seventy men, upon one stone, and have made Abimelech, the son of his maid-servant, king over the men of Shechem because he is your brother),
holott ti fölkeltetek ma atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven embert egy kövön s királlyá tettétek Abímélekhet, szolgálójának fiát, Sekhém urai fölé, mert testvéretek ő –
19 if ye then have dealt truly and uprightly with Jerubbaal and with his house this day, then rejoice ye in Abimelech, and let him also rejoice in you.
ha tehát igazán és őszintén cselekedtetek Jerubbáallal és házával e mai napon: örüljetek Abímélekhkel, s örüljön ő is veletek.
20 But if not, let fire come out from Abimelech, and devour the men of Shechem, and the house of Millo, and let fire come out from the men of Shechem, and from the house of Millo, and devour Abimelech.
Ha pedig nem, csapjon ki tűz Abímélekhtől és eméssze föl Sekhém urait és Bét-Millót és csapjon ki tűz Sekhém uraiból és Bét-Millóból és eméssze föl Abimélekhet.
21 And Jotham ran away, and fled, and went to Beer, and dwelt there, for fear of Abimelech his brother.
Erre megfutamodott Jótám, menekült és elment Beérbe; és ott maradt testvére Abímélekh miatt.
22 And Abimelech was ruler over Israel three years.
És uralkodott Abímélekh Izraél fölött három évig.
23 And God sent an evil spirit between Abimelech and the men of Shechem, and the men of Shechem dealt treacherously with Abimelech,
Ekkor küldött Isten gonosz szellemet Abímélekh és Sekhém urai közé, úgy hogy hűtlenek lettek Sekhém urai Abímélekhhez;
24 that the violence done to the seventy sons of Jerubbaal might come, and that their blood might be laid upon Abimelech their brother who killed them, and upon the men of Shechem who strengthened his hands to kill his brothers.
hogy elkövetkezzék a Jerubbáal hetven fiának bántalma és hogy vérük szálljon testvérükre, Abímélekhre, ki megölte őket, és Sekhém uraira, kik erősítették kezeit testvéreinek megölésére.
25 And the men of Shechem set ambushes for him on the tops of the mountains, and they robbed all who came along that way by them, and it was told Abimelech.
S elhelyeztek ellene Sekhém urai leselkedőket a hegyek csúcsain és kiraboltak mindenkit, a ki mellettük elment az úton; ez tudtára adatott Abímélekhnek.
26 And Gaal the son of Ebed came with his brothers, and went over to Shechem, and the men of Shechem put their trust in him.
Odajött Gáal, Ébed fia meg testvérei és bevonultak Sekhémbe; és megbíztak benne Sekhém urai.
27 And they went out into the field, and gathered their vineyards, and trod the grapes, and held festival, and went into the house of their god, and ate and drank, and cursed Abimelech.
Kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, sajtoltak és hálaünnepet tartottak; bementek istenük házába, ettek és ittak és átkozták Abímélekhet.
28 And Gaal the son of Ebed said, Who is Abimelech, and who is Shechem, that we should serve him? Is not he the son of Jerubbaal, and Zebul his officer? Serve ye the men of Hamor the father of Shechem, but why should we serve him?
És mondta Gáal, Ébed fia: Kicsoda Abimélekh és micsoda Sekhém, hogy szolgáljuk őt? Nemde Jerubbáal fia, Zebúl pedig a megbízottja! Szolgáljátok Chamórnak, Sekhém atyjának embereit, de miért szolgáljuk mi őt?
29 And would that this people were under my hand! Then I would remove Abimelech. And he said to Abimelech, Increase thine army, and come out.
Bárcsak kezemben volna ez a nép, majd letenném én Abímélekhet! És megizente Abímélekhnek: Szaporítsd seregedet és vonulj ki!
30 And when Zebul the ruler of the city heard the words of Gaal the son of Ebed, his anger was kindled.
Midőn meghallotta Zebúl, a város parancsolója Gáalnak, Ébed fiának szavait, föllobbant haragja.
31 And he sent messengers to Abimelech privately, saying, Behold, Gaal the son of Ebed and his brothers have come to Shechem, and, behold, they are fortifying the city against thee.
És küldött követeket Abímélekhez alattomban, mondván: Íme, Gáal, Ébed fia és testvérei Sekhémbe jöttek és lázítják ellened a várost.
32 Now therefore, up by night, thou and the people who are with thee, and lie in wait in the field.
Most tehát kelj föl éjjel, te meg a nép, mely veled van és leselkedjél a mezőn;
33 And it shall be, that in the morning, as soon as the sun is up, thou shall rise early, and rush upon the city, and, behold, when he and the people who are with him come out against thee, then thou may do to them as thou shall find occasion.
és lészen reggel, a mint felsüt a nap, kelj föl korán és ronts a városra, és íme ő és a nép, mely vele van, kivonulnak ellened, akkor majd teszel vele, a mint bírja a kezed.
34 And Abimelech rose up, and all the people who were with him, by night, and they laid wait against Shechem in four companies.
Erre fölkelt Abimélekh és a az egész nép, mely vele volt, éjjel, és leselkedtek Sekhémre négy csapatban.
35 And Gaal the son of Ebed went out, and stood in the entrance of the gate of the city. And Abimelech rose up, and the people who were with him, from the ambushment.
S kivonult Gáal, Ébed fia és megállt a város kapuja bejáratán; akkor fölkelt Abímélekh és a nép, mely vele volt, a lesből.
36 And when Gaal saw the people, he said to Zebul, Behold, there comes a people down from the tops of the mountains. And Zebul said to him, Thou see the shadow of the mountains as if they were men.
Mikor Gáal látta a népet, szólt Zebúlhoz: Íme, nép száll le a hegyek csúcsairól. Mondta neki Zebúl: A hegyek árnyékát nézed embereknek.
37 And Gaal spoke again and said, See, there comes a people down by the middle of the land, and one company comes by the way of the oak of Meonenim.
Tovább is beszélt Gáal és mondta: Íme, nép száll le az ország köldökéről és egy csapat jő a jóslók terebinthusának útja felől.
38 Then Zebul said to him, Where is now thy mouth, that thou said, Who is Abimelech, that we should serve him? Is not this the people that thou have despised? Go out now, I pray, and fight with them.
Mondta neki Zebúl: Hol van hát a szájad, mellyel mondtad, kicsoda Abímélekh, hogy szolgáljuk őt? Nemde, ez az a nép, melyet megvetettél, most hát vonulj ki és harczolj vele.
39 And Gaal went out before the men of Shechem, and fought with Abimelech.
Ekkor kivonult Gáal Sekhém urai élén és harczolt Abímélekhkel.
40 And Abimelech chased him, and he fled before him, and there fell many wounded, even to the entrance of the gate.
És üldözte őt Abímélekh és megfutamodott előle; és elesett sok halott a kapu bejáratáig.
41 And Abimelech dwelt at Arumah, and Zebul drove out Gaal and his brothers, that they should not dwell in Shechem.
S maradt Abímélekh Arúmában és kiűzte Zebúl Gáalt és testvéreit, úgy hogy nem maradtak Sekhémben.
42 And it came to pass on the morrow, that the people went out into the field, and they told Abimelech.
Volt pedig másnapon, kivonult a nép a mezőre, s tudtára adták Abímélekhnek.
43 And he took the people, and divided them into three companies, and laid wait in the field. And he looked, and, behold, the people came forth out of the city. And he rose up against them, and smote them.
Vette a népet, elosztotta három csapatra és leselkedett a mezőn; akkor látta, íme a nép kijő a városból, reájuk támadt és megverte őket.
44 And Abimelech, and the companies who were with him, rushed forward, and stood in the entrance of the gate of the city, and the two companies rushed upon all who were in the field, and smote them.
Abímélekh ugyanis meg a csapatok, melyek vele voltak, kirontottak és megállottak a város kapuja bejáratán; két csapat pedig rárontott mind a mezőn levőkre és megverték őket.
45 And Abimelech fought against the city all that day. And he took the city, and killed the people that were in it, and he beat down the city, and sowed it with salt.
S Abímélekh harczolt a város ellen amaz egész napon, bevette a várost és a benne levő népet megölte; lerombolta a várost és behintette sóval.
46 And when all the men of the tower of Shechem heard of it, they entered into the stronghold of the house of El-berith.
Meghallották Sekhém tornyának mind az urai, s bementek Él-Berít házának várába.
47 And it was told Abimelech that all the men of the tower of Shechem were gathered together.
Tudtára adatott Abímélekhnek, hogy összegyülekeztek Sekhém tornyának mind az urai.
48 And Abimelech got up to mount Zalmon, he and all the people who were with him. And Abimelech took an axe in his hand, and cut down a bough from the trees, and took it up, and laid it on his shoulder. And he said to the people who were with him, What ye have seen me do, make haste, and do as I have done.
Akkor fölment Abímélekh Czalmón hegyére, ő meg az egész nép, mely vele volt, s kezébe vette Abímélekh a fejszéket, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette és szólt a néphez, mely vele volt: A mit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy mint én.
49 And all the people likewise cut down every man his bough, and followed Abimelech, and put them to the stronghold, and set the stronghold on fire upon them, so that all the men of the tower of Shechem died also, about a thousand men and women.
És levágta az egész nép is kiki a maga ágát, mentek Abímélekh után és letették a vár körül és rájuk gyújtották a várat tűzben. Így meghaltak Sekhém tornyának mind az emberei, mintegy ezer férfi és asszony.
50 Then Abimelech went to Thebez, and encamped against Thebez, and took it.
Erre elment Abímélekh Tébécz ellen, tábort ütött Tébécz ellen és bevette azt.
51 But there was a strong tower inside the city. And all the men and women fled, and all those of the city, and shut themselves in, and got up to the roof of the tower.
De erős torony volt a város közepén, oda menekültek mind a férfiak és asszonyok, meg mind a város urai és bezárták magukat; és fölmentek a torony tetejére.
52 And Abimelech came to the tower, and fought against it, and drew near to the door of the tower to burn it with fire.
Jött Abímélekh a toronyhoz s harczolt ellene; és oda lépett a torony bejáratához, hogy elégesse tűzben.
53 And a certain woman cast an upper millstone upon Abimelech's head, and broke his skull.
Ekkor ledobott egy asszony egy malomkődarabot Abimélekh fejére és szétzúzta koponyáját.
54 Then he called hastily to the young man his armor bearer, and said to him, Draw thy sword, and kill me, that men not say of me, A woman killed him. And his young man thrust him through, and he died.
Hamar hívta fegyverhordozó legényét és mondta neki: Rántsd ki kardodat és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: asszony ölte meg. És átszúrta őt a legénye és meghalt.
55 And when the men of Israel saw that Abimelech was dead, they departed every man to his place.
Midőn látták Izraél emberei, hogy meghalt Abímélekh, elmentek ki-ki helyére.
56 Thus God requited the wickedness of Abimelech, which he did to his father, in slaying his seventy brothers.
Így visszahárította Isten Abímélekh gonoszságát, melyet atyján elkövetett azzal, hogy megölte hetven testvérét;
57 And God requited all the wickedness of the men of Shechem upon their heads. And the curse of Jotham the son of Jerubbaal came upon them.
Sekhém embereinek egész gonoszságát pedig visszahárította Isten az ő fejükre és rájuk jött Jótámnak, Jerubbáal fiának átka.
