Job 9
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Of a truth I know that it is so. But how can man be just with God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he is pleased to contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 He is wise in heart, and mighty in strength. Who has hardened himself against him, and prospered?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 He who removes the mountains, and they do not know it when he overturns them in his anger,
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 who shakes the earth out of its place, and the pillars of it tremble,
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 who commands the sun, and it does not rise, and seals up the stars,
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 who alone stretches out the heavens, and treads upon the waves of the sea,
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 who makes the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south,
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 who does great things past finding out, yea, marvelous things without number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo, he goes by me, and I do not see him. He also passes on, but I do not perceive him.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Behold, he seizes; who can hinder him? Who will say to him, What are thou doing?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God will not withdraw his anger. The helpers of Rahab stoop under him.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less shall I answer him, and choose out my words to reason with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, yet I would not answer. I would make supplication to my judge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 If I had called, and he had answered me, yet I would not believe that he hearkened to my voice.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 For he breaks me with a tempest, and multiplies my wounds without cause.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He will not allow me to take my breath, but fills me with bitterness.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If of strength, lo, he is mighty! And if of justice, who will summon me?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Though I be righteous, my own mouth shall condemn me. Though I be perfect, it shall prove me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Though I were perfect, I do not regard myself. I despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 It is all one thing. Therefore I say, He destroys the perfect and the wicked.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If the scourge kills suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given into the hand of the wicked. He covers the faces of the judges of it. If not he, who then is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Now my days are swifter than a runner. They flee away. They see no good,
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They are passed away as the swift ships, as the eagle that swoops on the prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, I will forget my complaint. I will put off my sad countenance, and be of good cheer,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my sorrows. I know that thou will not hold me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I shall be condemned. Why then do I labor in vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I wash myself with snow water, and make my hands ever so clean,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 yet thou will plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is no umpire between us who might lay his hand upon us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Then I would speak, and not be afraid of him, for I am not so in myself.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
