Job 6
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 O that my grief were but weighed, and all my calamity laid in the balances!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it would be heavier than the sand of the seas. Therefore my words have been rash.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Almighty are within me, the poison of which my spirit drinks up. The terrors of God set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Does the wild donkey bray when he has grass? Or the ox moo over his fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Can that which has no savor be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 My soul refuses to touch them. They are as loathsome food to me.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 O that I might have my request, and that God would grant me the thing that I long for!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Even that it would please God to crush me, that he would let loose his hand, and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 And be it still my consolation, yea, let me exult (in pain that does not spare), that I have not denied the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What is my strength that I should wait? And what is my end that I should be patient?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? Or is my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Is it not that I have no help in me, and that wisdom is driven quite from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 To him who is ready to faint, kindness should be from his friend, even to him who forsakes the fear of the Almighty.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brothers have dealt deceitfully as a brook, as the channel of brooks that pass away,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 which are black because of the ice, in which the snow hides itself.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 What time they grow warm, they vanish. When it is hot, they are consumed out of their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The caravans that travel by the way of them turn aside. They go up into the waste, and perish.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 The caravans of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They were put to shame because they had hoped. They came there, and were confounded.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 For now ye are nothing. Ye see a terror, and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say, Give to me? Or, Offer a present for me from your substance?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Or, Deliver me from the adversary's hand? Or, Redeem me from the hand of the oppressors?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will be quiet. And cause me to understand how I have erred.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How forcible are words of uprightness! But your reproof, what does it reprove?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Do ye think to reprove words, seeing that the speeches of a man who is desperate are as wind?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Yea, ye would cast lots upon the fatherless, and make merchandise of your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Now therefore be pleased to look upon me, for truly I shall not lie to your face.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Return, I pray you, let there be no injustice. Yea, return again, my cause is righteous.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there injustice on my tongue? Cannot my taste discern mischievous things?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
