Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered, and said,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If a man tries to converse with thee, will thou be grieved? But who can withhold himself from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold, thou have instructed many, and thou have strengthened the weak hands.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Thy words have upheld him who was falling, and thou have made firm the feeble knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now it comes to thee, and thou faint. It touches thee, and thou are troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not thy fear of God thy confidence, the integrity of thy ways thy hope?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 According as I have seen, those who plow iniquity, and sow trouble, reap the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 By the breath of God they perish, and by the blast of his anger they are consumed.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion perishes for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered abroad.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now a thing was secretly brought to me, and my ear received a whisper of it.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 fear came upon me, and trembling, which made all my bones to shake.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still, but I could not discern the appearance of it. A form was before my eyes. There was silence, and I heard a voice, saying,
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Shall mortal man be more just than God? Shall a man be more pure than his maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Behold, he puts no trust in his servants, and he charges his agents with folly.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much more those who dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Between morning and evening they are destroyed. They perish forever without any regarding it.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Is not their tent-cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
