Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered, and said,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 If a man tries to converse with thee, will thou be grieved? But who can withhold himself from speaking?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Behold, thou have instructed many, and thou have strengthened the weak hands.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Thy words have upheld him who was falling, and thou have made firm the feeble knees.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now it comes to thee, and thou faint. It touches thee, and thou are troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is not thy fear of God thy confidence, the integrity of thy ways thy hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 According as I have seen, those who plow iniquity, and sow trouble, reap the same.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God they perish, and by the blast of his anger they are consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion perishes for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered abroad.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Now a thing was secretly brought to me, and my ear received a whisper of it.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 fear came upon me, and trembling, which made all my bones to shake.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 It stood still, but I could not discern the appearance of it. A form was before my eyes. There was silence, and I heard a voice, saying,
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Shall mortal man be more just than God? Shall a man be more pure than his maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Behold, he puts no trust in his servants, and he charges his agents with folly.
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 How much more those who dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Between morning and evening they are destroyed. They perish forever without any regarding it.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Is not their tent-cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
