Job 30
1 But now those who are younger than I have me in derision, whose fathers I disdained to set with the dogs of my flock.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Yea, the strength of their hands, to what should it profit me? Men in whom ripe age is perished.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 They are gaunt with want and famine. They gnaw the dry ground in the gloom of waste and desolation.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 They pluck mallows by the bushes, and the roots of the juniper are their food.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They are driven forth from the midst of men. They cry out after them as after a thief,
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 so that they dwell in frightful valleys, in holes of the earth and of the rocks.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 Among the bushes they bray, under the nettles they are gathered together.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 They are sons of fools, yea, sons of base men. They were scourged out of the land.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now I have become their song, Yea, I am a byword to them.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhor me. They stand aloof from me, and do not spare to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For he has loosed his cord, and afflicted me. And they have cast off the bridle before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 Upon my right hand rise the rabble. They thrust aside my feet, and they cast up against me their ways of destruction.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They mar my path. They set forward my calamity, even men who have no helper.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 As through a wide breach they come. In the midst of the ruin they roll themselves upon me.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Terrors are turned upon me. They chase my honor as the wind, and my welfare is passed away as a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 And now my soul is poured out within me. Days of affliction have taken hold upon me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 In the night season my bones are pierced in me, and the pains that gnaw me take no rest.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 By the great force my garment is disfigured. It binds me about as the collar of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 He has cast me into the mire, and I have become like dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry to thee, and thou do not answer me. I stand up, and thou gaze at me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Thou have turned to be cruel to me. With the might of thy hand thou persecute me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Thou lift me up to the wind. Thou cause me to ride upon it, and thou disintegrate me in the storm.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I know that thou will bring me to death, and to the house appointed for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 However does not a man stretch out the hand in his fall? Or in his calamity therefore cry for help?
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Did I not weep for him who was in trouble? Was not my soul grieved for the needy?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 When I looked for good, then evil came. And when I waited for light, there came darkness.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My heart is troubled, and does not rest. Days of affliction have come upon me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I go mourning without the sun. I stand up in the assembly, and cry for help.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am a brother to jackals, and a companion to ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin is black, and falls from me. And my bones are burned with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Therefore my harp has turned to mourning, and my pipe into the voice of those who weep.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
