Job 3
1 After this Job opened his mouth, and cursed his day.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 And Job answered and said,
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish in which I was born, and the night which said, There is a man-child conceived.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that day be darkness. Let not God from above seek for it, nor let the light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Let darkness and the shadow of death claim it for their own. Let a cloud dwell upon it. Let blackness come upon it.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 As for that night, let thick darkness seize upon it. Let it not rejoice among the days of the year. Let it not come into the number of the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Lo, let that night be barren. Let no joyful voice come in it.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let them curse it who curse the day, who are ready to rouse up leviathan.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the stars of the twilight of it be dark. Let it look for light, but have none, nor let it behold the eyelids of the morning.
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it did not shut up the doors of my mother's womb, nor hide trouble from my eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why did I not die from the womb? Why did I not give up the spirit when my mother bore me?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why did the knees receive me? Or why the breast, that I should suck?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For now I should have lain down and been quiet. I should have slept. Then I would have been at rest
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 with kings and counselors of the earth, who built waste places for themselves,
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 or with rulers who had gold, who filled their houses with silver.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or I should have been as a hidden untimely birth, as infants that never saw light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the wicked cease from troubling, and there the weary are at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 There the prisoners are at ease together. They do not hear the voice of the taskmaster.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 The small and the great are there. And the servant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Why is light given to him who is in misery, and life to the bitter in soul,
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 who long for death, but it comes not, and dig for it more than for hid treasures,
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 who rejoice exceedingly, and are glad when they can find the grave?
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Why is light given to a man whose way is hid, and whom God has hedged in?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my sighing comes before I eat, and my groanings are poured out like water.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the thing which I fear comes upon me, and that which I am afraid of comes to me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I am not at ease, nor am I quiet, neither have I rest, but trouble comes.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
