Job 29
1 And Job again took up his discourse, and said,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 O that I were as in the months of old, as in the days when God watched over me,
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 when his lamp shone upon my head, and by his light I walked through darkness,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 as I was in the ripeness of my days, when the friendship of God was upon my tent,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 when the Almighty was yet with me, and my sons were about me,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when my steps were washed with butter, and the rock poured out streams of oil to me,
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 when I went forth to the gate to the city, when I prepared my seat in the street.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The young men saw me and hid themselves, and the aged rose up and stood.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The rulers refrained from talking, and laid their hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voice of the ranking men was hushed, and their tongue stuck to the roof of their mouth.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For when the ear heard me, then it blessed me, and when the eye saw me, it gave witness to me.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Because I delivered the poor who cried, also the fatherless who had none to help him.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of him who was ready to perish came upon me, and I caused the widow's heart to sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me. My justice was as a robe and a diadem.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was eyes to the blind, and I was feet to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father to the needy, and I searched out the case of him whom I did not know.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 And I broke the jaws of the unrighteous, and plucked the prey out of his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply my days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My root is spread out to the waters, and the dew lays all night upon my branch.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory is fresh in me, and my bow is renewed in my hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 To me men gave ear, and waited, and kept silence for my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words they spoke not again, and my speech distilled upon them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 And they waited for me as for the rain. And they opened their mouth wide as for the latter rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 I smiled on them when they had no confidence, and they did not cast down the light of my countenance.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose out their way, and sat as chief, and dwelt as a king in the army, as a man who comforts the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
