Job 21
1 Then Job answered, and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Hear diligently my speech, And let this be your consolations.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Allow me, and I also will speak, and after I have spoken, mock on.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 As for me, is my complaint to man? And why should I not be impatient?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Mark me, and be astonished, and lay your hand upon your mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Even when I remember, I am troubled, and horror takes hold on my flesh.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Why do the wicked live, become old, yea, grow mighty in power?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their seed is established with them in their sight, and their offspring before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their houses are safe from fear, nor is the rod of God upon them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Their bull breeds, and does not fail. Their cow brings forth safely, and does not miscarry.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send forth their little ones like a flock, and their children dance.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 They sing to the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 And they say to God, Depart from us, for we do not desire the knowledge of thy ways.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 What is the Almighty that we should serve him? And what profit should we have, if we pray to him?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Lo, is their prosperity not in their hand. (The counsel of the wicked is far from me.)
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How often is it that the lamp of the profane is put out, that their calamity comes upon them, that God distributes sorrows in his anger,
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 that they are as stubble before the wind, and as chaff that the storm carries away?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Ye say, God lays up his iniquity for his sons. Let him recompense it to himself that he may know it.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Let his own eyes see his destruction, and let him drink of the wrath of the Almighty.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what does he care for his house after him when the number of his months is cut off?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Shall any teach God knowledge, seeing he judges those who are high?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 One man dies in his full strength, being wholly at ease and quiet.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His pails are full of milk, and the marrow of his bones is moistened.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 And another man dies in bitterness of soul, and never tastes of good.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 They lie down alike in the dust, and the worm covers them.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Behold, I know your thoughts, and the devices with which ye would wrong me.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For ye say, Where is the house of the prince? And where is the tent in which the wicked dwelt?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have ye not asked wayfaring men? And do ye not know their evidences,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 that the evil man is reserved to the day of calamity? That they are led forth to the day of wrath?
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Who shall declare his way to his face? And who shall repay him what he has done?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Yet he shall be borne to the grave, and men shall keep watch over the tomb.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 The clods of the valley shall be sweet to him. And all men shall draw after him, as there were innumerable before him.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 How then ye comfort me in vain, seeing in your answers there remains falsehood?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
