Job 16
1 Then Job answered, and said,
Felelt Jób és mondta:
2 I have heard many such things. Miserable comforters are ye all.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Shall vain words have an end? Or what provokes thee that thou answer?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also could speak as ye do, if your soul were in my soul's stead. I could join words together against you, and shake my head at you.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 But I would strengthen you with my mouth, and the solace of my lips would assuage your grief.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Though I speak, my grief is not assuaged, and though I forbear, what am I eased?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 But now he has made me weary. Thou have made desolate all my company.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 And thou have laid fast hold on me, which is a witness against me. And my leanness rises up against me; it testifies to my face.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 He has torn me in his wrath, and persecuted me. He has gnashed upon me with his teeth. My adversary sharpens his eyes upon me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 They have gaped upon me with their mouth. They have smitten me upon the cheek reproachfully. They gather themselves together against me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 God delivers me to the perverse, and casts me into the hands of the wicked.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 I was at ease, and he broke me apart. Yea, he has taken me by the neck, and dashed me to pieces. He has also set me up for his mark.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers encompass me round about. He splits my reins apart, and does not spare. He pours out my gall upon the ground.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He breaks me with breach upon breach. He runs upon me like a giant.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 I have sewed sackcloth upon my skin, and have laid my horn in the dust.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face is red with weeping, and the shadow of death is on my eyelids,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 O earth, do not cover thou my blood, and let my cry have no resting place.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Even now, behold, my witness is in heaven, and he who vouches for me is on high.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 My friends scoff at me. My eye pours out tears to God
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 that he would maintain the right of a man with God, and of a son of man with his neighbor!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 For when a few years are come, I shall go the way where I shall not return.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
