Job 10
1 My soul is weary of my life. I will give free reign to my complaint. I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say to God, Do not condemn me. Show me why thou contend with me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good to thee that thou should oppress, that thou should despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Have thou eyes of flesh? Or do thou see as man sees?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are thy days as the days of man, or thy years as man's days,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 that thou inquire after my iniquity, and search after my sin,
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 although thou know that I am not wicked. And there is none that can deliver out of thy hand?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Thy hands have made me and fashioned me together round about, yet thou destroy me.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I beseech thee, that thou have fashioned me as clay. And will thou bring me into dust again?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Have thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Thou have clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Thou have granted me life and loving kindness, and thy visitation has preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Yet these things thou hid in thy heart. I know that this is with thee.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I sin, then thou mark me. And thou will not acquit me from my iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I be wicked, woe to me. And if I be righteous, yet I shall not lift up my head, being filled with shame, and looking upon my affliction.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And if my head exalts itself, thou hunt me as a lion. And again thou show thyself marvelous upon me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Thou renew thy witnesses against me, and increase thine indignation upon me. Changes and warfare are with me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Why then have thou brought me forth out of the womb? I would have given up the spirit, and no eye had seen me.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as though I had not been. I should have been carried from the womb to the grave.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Are not my days few? Cease then, and let me alone, that I may take comfort a little
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 before I go where I shall not return, to the land of darkness and of the shadow of death,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 the land dark as midnight, of the shadow of death, without any order, and where the light is as midnight.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
