Isaiah 49
1 Listen, O isles, to me, and hearken, ye peoples from far. Jehovah has called me from the womb. From the bowels of my mother he has made mention of my name.
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
2 And he has made my mouth like a sharp sword. He has hid me in the shadow of his hand, and he has made me a polished shaft. He has kept me close in his quiver.
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
3 And he said to me, Thou are my servant, Israel, in whom I will be glorified.
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
4 But I said, I have labored in vain. I have spent my strength for nothing and vanity. Yet surely the justice due to me is with Jehovah, and my recompense with my God.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
5 And now says Jehovah who formed me from the womb to be his servant, to bring Jacob again to him, and that Israel be gathered to him (for I am honorable in the eyes of Jehovah, and my God has become my strength),
És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
6 yea, he says, It is too light a thing that thou should be my servant to raise up the tribes of Jacob, and to restore the preserved of Israel. I will also give thee for a light to the Gentiles, that thou may be my salvation to the end of the earth.
Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
7 Thus says Jehovah, the Redeemer of Israel, and his Holy One, to him whom man despises, to him whom the nation abhors, to a servant of rulers. Kings shall see and arise, rulers, and they shall worship, because of Jehovah who is faithful, even the Holy One of Israel, who has chosen thee.
Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
8 Thus says Jehovah, In an acceptable time I have heard thee, and in a day of salvation I have helped thee. And I will preserve thee, and give thee for a covenant of the people, to raise up the land, to make them inherit the desolate heritages,
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
9 saying to those who are bound, Go forth; to those who are in darkness, Show yourselves. They shall feed in the ways, and their pasture shall be on all bare heights.
Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
10 They shall not hunger nor thirst, neither shall the heat nor sun smite them. For he who has mercy on them will lead them. He will guide them even by springs of water.
Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
11 And I will make all my mountains a way, and my highways shall be exalted.
És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
12 Lo, these shall come from far, and, lo, these from the north and from the west, and these from the land of Sinim.
Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
13 Sing, O heavens, and be joyful, O earth, and break forth into singing, O mountains. For Jehovah has comforted his people, and will have compassion upon his afflicted.
Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
14 But Zion said, Jehovah has forsaken me, and the Lord has forgotten me.
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
15 Can a woman forget her sucking child, that she should not have compassion on the son of her womb? Yea, these may forget, yet I will not forget thee.
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
16 Behold, I have engraved thee upon the palms of my hands. Thy walls are continually before me.
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
17 Thy sons make haste. Thy destroyers and those who made thee waste shall go forth from thee.
Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
18 Lift up thine eyes round about, and behold. All these gather themselves together, and come to thee. As I live, says Jehovah, thou shall surely clothe thee with them all, as with an ornament, and gird thyself with them, like a bride.
Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
19 For, as for thy waste and thy desolate places, and thy land that has been destroyed, surely now thou shall be too narrow for the inhabitants, and those who swallowed thee up shall be far away.
Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
20 The sons of thy bereavement shall yet say in thine ears, The place is too narrow for me. Give a place to me that I may dwell.
Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
21 Then thou shall say in thy heart, Who has begotten these for me, seeing I have been bereaved of my sons, and am solitary, an exile, and wandering to and fro? And who has brought up these? Behold, I was left alone, these, where were they?
És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
22 Thus says the lord Jehovah: Behold, I will lift up my hand to the nations, and set up my ensign to the peoples. And they shall bring thy sons in their bosom, and thy daughters shall be carried upon their shoulders.
Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
23 And kings shall be thy nursing fathers, and their queens thy nursing mothers. They shall bow down to thee with their faces to the earth, and lick the dust of thy feet. And thou shall know that I am Jehovah, and those who wait for me shall not be put to shame.
És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
24 Shall the prey be taken from the mighty, or the lawful captives be delivered?
Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
25 But thus says Jehovah, Even the captives of the mighty shall be taken away, and the prey of the terrible shall be delivered. For I will contend with him who contends with thee, and I will save thy sons.
Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
26 And I will feed those who oppress thee with their own flesh. And they shall be drunken with their own blood, as with sweet wine. And all flesh shall know that I, Jehovah, am thy Savior and thy Redeemer, the Mighty One of Jacob.
És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
