Genesis 31
1 And he heard the words of Laban's sons, saying, Jacob has taken away all that was our father's, and he has gotten all this glory of that which was our father's.
És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2 And Jacob beheld the countenance of Laban, and, behold, it was not toward him as beforetime.
És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.
3 And Jehovah said to Jacob, Return to the land of thy fathers, and to thy kindred, and I will be with thee.
Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.
4 And Jacob sent and called Rachel and Leah to the field to his flock,
Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
5 and said to them, I see your father's countenance, that it is not toward me as beforetime, but the God of my father has been with me.
És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
6 And ye know that with all my power I have served your father.
Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
7 And your father has deceived me, and changed my wages ten times, but God did not allow him to hurt me.
De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
8 If he said thus, The speckled shall be thy wages, then all the flock bore speckled, and if he said thus, The ringstreaked shall be thy wages, then all the flock bore ringstreaked.
Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
9 Thus God has taken away the cattle of your father, and given them to me.
Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.
10 And it came to pass at the time that the flock conceive, that I lifted up my eyes, and saw in a dream, and, behold, the he-goats which leaped upon the flock were ringstreaked, speckled, and grizzled.
Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
11 And the agent of God said to me in the dream, Jacob. And I said, Here I am.
Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.
12 And he said, Lift up now thine eyes, and see, all the he-goats which leap upon the flock are ringstreaked, speckled, and grizzled, for I have seen all that Laban does to thee.
És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.
13 I am the God of Bethel, where thou anointed a pillar, where thou vowed a vow to me. Now arise, get thee out from this land, and return to the land of thy nativity.
Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
14 And Rachel and Leah answered and said to him, Is there yet any portion or inheritance for us in our father's house?
És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
15 Are we not accounted by him as foreigners? For he has sold us, and has also quite devoured our money.
Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
16 For all the riches which God has taken away from our father, that is ours and our children's. Now then, whatever God has said to thee, do.
Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.
17 Then Jacob rose up, and set his sons and his wives upon the camels.
Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
18 And he carried away all his cattle, and all his substance which he had gathered, the cattle of his getting, which he had gathered in Paddan-aram, to go to Isaac his father to the land of Canaan.
És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
19 Now Laban was gone to shear his sheep, and Rachel stole the teraphim that were her father's.
Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
20 And Jacob slipped away unawares to Laban the Syrian, in that he did not tell him that he fled.
Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
21 So he fled with all that he had. And he rose up, and passed over the River, and set his face toward the mountain of Gilead.
Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.
22 And it was told Laban on the third day that Jacob had fled.
És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
23 And he took his brothers with him, and pursued after him seven days' journey, and he overtook him in the mountain of Gilead.
Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.
24 And God came to Laban the Syrian in a dream of the night, and said to him, Take heed to thyself that thou not speak to Jacob either good or bad.
Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
25 And Laban came up with Jacob. Now Jacob had pitched his tent in the mountain. And Laban encamped with his brothers in the mountain of Gilead.
Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
26 And Laban said to Jacob, What have thou done, that thou have slipped away unawares to me, and carried away my daughters as captives of the sword?
És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
27 Why did thou flee secretly, and creep away from me, and did not tell me, that I might have sent thee away with mirth and with songs, with tambourine and with harp,
Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
28 and did not allow me to kiss my sons and my daughters? Now thou have done foolishly.
És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
29 It is in the power of my hand to do you harm, but the God of your father spoke to me last night, saying, Take heed to thyself that thou not speak to Jacob either good or bad.
Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
30 And now, though thou have certainly gone, because thou have been very desirous for thy father's house, yet why have thou stolen my gods?
Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
31 And Jacob answered and said to Laban, Because I was afraid, for I said, Lest thou should take thy daughters from me by force.
Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.
32 With whomever thou find thy gods, he shall not live. Before our brothers discern thou what is thine with me, and take it to thee. For Jacob did not know that Rachel had stolen them.
A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.
33 And Laban went into Jacob's tent, and into Leah's tent, and into the tent of the two maid-servants, but he did not find them. And he went out of Leah's tent, and entered into Rachel's tent.
Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.
34 Now Rachel had taken the teraphim, and put them in the camel's saddle, and sat upon them. And Laban felt around all the tent, but did not find them.
Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.
35 And she said to her father, Let not my lord be angry that I cannot rise up before thee, for the manner of women is upon me. And he searched, but did not find the teraphim.
Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
36 And Jacob was angry, and chided with Laban. And Jacob answered and said to Laban, What is my trespass? What is my sin that thou have hotly pursued after me?
Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
37 Whereas thou have felt around all my stuff, what have thou found of all thy household stuff? Set it here before my brothers and thy brothers, that they may judge between us two.
Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
38 These twenty years I have been with thee, thy ewes and thy she-goats have not cast their young, and I have not eaten the rams of thy flocks.
Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
39 I did not bring to thee that which was torn by beasts; I bore the loss of it, of my hand thou required it, whether stolen by day or stolen by night.
A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
40 Thus I was; in the day the drought consumed me, and the frost by night, and my sleep fled from my eyes.
Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.
41 These twenty years I have been in thy house. I served thee fourteen years for thy two daughters, and six years for thy flock. And thou have changed my wages ten times.
Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
42 Unless the God of my father, the God of Abraham, and the fear of Isaac, had been with me, surely now thou would have sent me away empty. God has seen my affliction and the labor of my hands, and rebuked thee last night.
Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
43 And Laban answered and said to Jacob, The daughters are my daughters, and the sons are my sons, and the flocks are my flocks, and all that thou see is mine. And what can I do this day to these my daughters, or to their sons whom they have borne?
Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek?
44 And now come, let us make a covenant, I and thou, and let it be for a witness between me and thee.
Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.
45 And Jacob took a stone, and set it up for a pillar.
És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
46 And Jacob said to his brothers, Gather stones, and they took stones, and made a heap. And they ate there by the heap.
És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
47 And Laban called it Jegar-saha-dutha, but Jacob called it Galeed.
És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
48 And Laban said, This heap is witness between me and thee this day. Therefore the name of it was called Galeed,
És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.
49 and Mizpah. For he said, May Jehovah watch between me and thee, when we are absent one from another,
És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.
50 if thou will afflict my daughters, and if thou will take wives besides my daughters, no man is with us, see, God is witness between me and thee.
Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
51 And Laban said to Jacob, Behold this heap, and behold the pillar, which I have set between me and thee.
És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,
52 This heap is witness, and the pillar is witness, that I will not pass over this heap to thee, and that thou shall not pass over this heap and this pillar to me, for harm.
Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
53 The God of Abraham, and the God of Nahor, the God of their father, judge between us. And Jacob swore by the fear of his father Isaac.
Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.
54 And Jacob offered a sacrifice on the mountain, and called his brothers to eat bread. And they ate bread, and tarried all night on the mountain.
Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
55 And early in the morning Laban rose up, and kissed his sons and his daughters, and blessed them. And Laban departed and returned to his place.
Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.
