Genesis 21
1 And Jehovah visited Sarah as he had said, and Jehovah did to Sarah as he had spoken.
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2 And Sarah conceived, and bore Abraham a son in his old age, at the set time of which God had spoken to him.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3 And Abraham called the name of his son who was born to him, whom Sarah bore to him, Isaac.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4 And Abraham circumcised his son Isaac when he was eight days old, as God had commanded him.
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5 And Abraham was a hundred years old, when his son Isaac was born to him.
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
6 And Sarah said, God has made me to laugh. Everyone who hears will laugh with me.
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7 And she said, Who would have said to Abraham, that Sarah should give sons suck? For I have borne him a son in his old age.
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8 And the child grew, and was weaned. And Abraham made a great feast on the day that Isaac was weaned.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9 And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, whom she had borne to Abraham, mocking.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10 Therefore she said to Abraham, Cast out this handmaid and her son. For the son of this handmaid shall not be heir with my son, even with Isaac.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11 And the thing was very grievous in Abraham's sight on account of his son.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12 And God said to Abraham, Let it not be grievous in thy sight because of the lad, and because of thy handmaid. In all that Sarah says to thee, hearken to her voice. For in Isaac shall thy seed be called.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13 And also I will make a nation of the son of the handmaid, because he is thy seed.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14 And Abraham rose up early in the morning, and took bread and a bottle of water, and gave it to Hagar, putting it on her shoulder, and the child, and sent her away. And she departed, and wandered in the wilderness of Beersheba.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15 And the water in the bottle was spent, and she cast the child under one of the shrubs.
Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16 And she went, and sat herself down opposite him a good way off, as it were a bowshot. For she said, Let me not look upon the death of the child. And she sat opposite him, and lifted up her voice, and wept.
És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17 And God heard the voice of the lad. And the agent of God called to Hagar out of heaven, and said to her, What troubles thee, Hagar? Fear not, for God has heard the voice of the lad where he is.
Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
18 Arise, lift up the lad, and hold him in thy hand, for I will make him a great nation.
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
19 And God opened her eyes, and she saw a well of water. And she went, and filled the bottle with water, and gave the lad drink.
És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20 And God was with the lad, and he grew. And he dwelt in the wilderness, and became, as he grew up, an archer.
És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
21 And he dwelt in the wilderness of Paran. And his mother took for him a wife out of the land of Egypt.
Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
22 And it came to pass at that time, that Abimelech and Phicol the captain of his army spoke to Abraham, saying, God is with thee in all that thou do.
És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23 Now therefore swear to me here by God that thou will not deal falsely with me, nor with my son, nor with my son's son. But according to the kindness that I have done to thee, thou shall do to me, and to the land in which thou have sojourned.
Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
24 And Abraham said, I will swear.
És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25 And Abraham reproved Abimelech because of the well of water which Abimelech's servants had taken away violently.
Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26 And Abimelech said, I know not who has done this thing, neither did thou tell me, nor yet did I hear of it, but today.
És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27 And Abraham took sheep and oxen, and gave them to Abimelech. And the two made a covenant.
Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28 And Abraham set seven ewe lambs of the flock by themselves.
És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
29 And Abimelech said to Abraham, What do these seven ewe lambs mean which thou have set by themselves?
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30 And he said, These seven ewe lambs thou shall take from my hand, that it may be a witness to me, that I have dug this well.
És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
31 Therefore he called that place Beersheba, because there they swore both of them.
Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32 So they made a covenant at Beersheba. And Abimelech rose up, and Phicol the captain of his army, and they returned into the land of the Philistines.
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33 And Abraham planted a tamarisk tree in Beersheba, and there called on the name of Jehovah, the Everlasting God.
Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34 And Abraham sojourned in the land of the Philistines many days.
És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
