2 Samuel 15
1 And it came to pass after this, that Absalom prepared for him a chariot and horses, and fifty men to run before him.
Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
2 And Absalom rose up early, and stood beside the way of the gate. And it was so, that, when any man had a suit which should come to the king for judgment, then Absalom called to him, and said, Of what city are thou? And he said, Thy servant is of one of the tribes of Israel.
És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
3 And Absalom said to him, See, thy matters are good and right, but there is no man appointed by the king to hear thee.
Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
4 Absalom said moreover, Oh that I were made judge in the land, that every man who has any suit or case might come to me, and I would do for him justice!
Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
5 And it was so, that, when any man came near to do him obeisance, he put forth his hand, and took hold of him, and kissed him.
Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
6 And on this manner Absalom did to all Israel who came to the king for judgment. So Absalom stole the hearts of the men of Israel.
És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
7 And it came to pass at the end of forty years, that Absalom said to the king, I pray thee, let me go and pay my vow, which I have vowed to Jehovah, in Hebron.
Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
8 For thy servant vowed a vow while I abode at Geshur in Syria, saying, If Jehovah shall indeed bring me again to Jerusalem, then I will serve Jehovah.
Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
9 And the king said to him, Go in peace. So he arose, and went to Hebron.
Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
10 But Absalom sent spies throughout all the tribes of Israel, saying, As soon as ye hear the sound of the trumpet, then ye shall say, Absalom is king in Hebron.
Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
11 And with Absalom went two hundred men out of Jerusalem who were invited, and went in their simplicity. And they did not know anything.
És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
12 And Absalom sent for Ahithophel the Gilonite, David's counselor, from his city, even from Giloh, while he was offering the sacrifices. And the conspiracy was strong, for the people increased continually with Absalom.
És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
13 And there came a messenger to David, saying, The hearts of the men of Israel are after Absalom.
És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
14 And David said to all his servants who were with him at Jerusalem, Arise, and let us flee, for otherwise none of us shall escape from Absalom. Make speed to depart, lest he overtake us quickly, and bring down evil upon us, and smite the city with the edge of the sword.
Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
15 And the king's servants said to the king, Behold, thy servants are ready to do whatever my lord the king shall choose.
Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
16 And the king went forth, and all his household after him. And the king left ten women, who were concubines, to keep the house.
Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.
17 And the king went forth, and all the people after him, and they remained in Beth-merhak.
És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
18 And all his servants passed on beside him; and all the Cherethites, and all the Pelethites, and all the Gittites, six hundred men who came after him from Gath, passed on before the king.
És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
19 Then the king said to Ittai the Gittite, Why do thou also go with us? Return, and abide with the king, for thou are a foreigner, and also an exile. Return to thine own place.
Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
20 Whereas thou came but yesterday, should I this day make thee go up and down with us, seeing I go where I may? Return thou, and take back thy brothers. Mercy and truth be with thee.
Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
21 And Ittai answered the king, and said, As Jehovah lives, and as my lord the king lives, surely in what place my lord the king shall be, whether for death or for life, even there thy servant will also be.
És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.
22 And David said to Ittai, Go and pass over. And Ittai the Gittite passed over, and all his men, and all the little ones that were with him.
Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
23 And all the country wept with a loud voice, and all the people passed over. The king himself also passed over the brook Kidron, and all the people passed over toward the way of the wilderness.
És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
24 And, lo, Zadok also came, and all the Levites with him, bearing the ark of the covenant of God. And they set down the ark of God, and Abiathar went up until all the people had finished passing out of the city.
És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
25 And the king said to Zadok, Carry back the ark of God into the city. If I shall find favor in the eyes of Jehovah he will bring me again, and show me both it, and his habitation.
És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
26 But if he says thus, I have no delight in thee, behold, here I am. Let him do to me as seems good to him.
Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.
27 The king said also to Zadok the priest, Are thou not a seer? Return into the city in peace, and your two sons with you, Ahimaaz thy son, and Jonathan the son of Abiathar.
Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.
28 See, I will remain at the fords of the wilderness until there comes word from you to report to me.
Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.
29 Therefore Zadok and Abiathar carried the ark of God again to Jerusalem, and they abode there.
Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.
30 And David went up by the ascent of the mount of Olives, and wept as he went up, and he had his head covered, and went barefoot. And all the people who were with him covered every man his head, and they went up, weeping as they went up.
Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
31 And it was told David, saying, Ahithophel is among the conspirators with Absalom. And David said, O Jehovah, I pray thee, turn the counsel of Ahithophel into foolishness.
Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
32 And it came to pass, that, when David came to the top of the ascent, where God was worshiped, behold, Hushai the Archite came to meet him with his coat torn, and dirt upon his head.
És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
33 And David said to him, If thou pass on with me, then thou will be a burden to me,
És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
34 but if thou return to the city, and say to Absalom, I will be thy servant, O king. As I have been thy father's servant in time past, so I will now be thy servant, then thou will defeat for me the counsel of Ahithophel.
De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
35 And have thou not there with thee Zadok and Abiathar the priests? Therefore it shall be, that whatever thing thou shall hear out of the king's house, thou shall tell it to Zadok and Abiathar the priests.
És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
36 Behold, they have there with them their two sons, Ahimaaz, Zadok's son, and Jonathan, Abiathar's son. And by them ye shall send to me everything that ye shall hear.
Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
37 So Hushai, David's friend, came into the city, and Absalom came into Jerusalem.
Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
