2 Samuel 11
1 And it came to pass, at the return of the year, at the time when kings go out to battle, that David sent Joab, and his servants with him, and all Israel. And they destroyed the sons of Ammon, and besieged Rabbah. But David remained at Jerusalem.
Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2 And it came to pass at evening, that David arose from off his bed, and walked upon the roof of the king's house. And from the roof he saw a woman bathing, and the woman was very beautiful to look upon.
És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.
3 And David sent and inquired after the woman. And one said, Is not this Bathsheba, the daughter of Eliam, the wife of Uriah the Hittite?
És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?
4 And David sent messengers, and took her. And she came in to him, and he lay with her (for she was purified from her uncleanness), and she returned to her house.
Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához.
5 And the woman conceived. And she sent and told David, and said, I am with child.
És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
6 And David sent to Joab, saying, Send me Uriah the Hittite. And Joab sent Uriah to David.
Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
7 And when Uriah came to him, David asked of him how Joab did, and how the people fared, and how the war prospered.
Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harcz folyása felől.
8 And David said to Uriah, Go down to thy house, and wash thy feet. And Uriah departed out of the king's house, and a gift from the king followed him.
Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.
9 But Uriah slept at the door of the king's house with all the servants of his lord, and did not go down to his house.
Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.
10 And when they had told David, saying, Uriah did not go down to his house, David said to Uriah, Have thou not come from a journey? Why did thou not go down to thy house?
És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?
11 And Uriah said to David, The ark, and Israel, and Judah, abide in booths, and my lord Joab, and the servants of my lord, are encamped in the open field. Shall I then go into my house, to eat and to drink, and to lie with my wife? As thou live, and as thy soul lives, I will not do this thing.
Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
12 And David said to Uriah, Remain here today also, and tomorrow I will let thee depart. So Uriah abode in Jerusalem that day, and the morrow.
Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.
13 And when David had called him, he ate and drank before him, and he made him drunk. And at evening he went out to lie on his bed with the servants of his lord, but did not go down to his house.
Ennekutána hivatá őt Dávid, és ő vele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne estve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.
14 And it came to pass in the morning, that David wrote a letter to Joab, and sent it by the hand of Uriah.
Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.
15 And he wrote in the letter, saying, Set ye Uriah in the forefront of the hottest battle, and retire ye from him, that he may be smitten, and die.
Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.
16 And it came to pass, when Joab kept watch upon the city, that he assigned Uriah to the place where he knew that valiant men were.
Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek vannak.
17 And the men of the city went out, and fought with Joab. And there fell some of the people, even of the servants of David, and Uriah the Hittite died also.
Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.
18 Then Joab sent and told David all the things concerning the war.
Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.
19 And he charged the messenger, saying, When thou have made an end of telling all the things concerning the war to the king,
És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak,
20 it shall be that, if the king's wrath arise, and he says to thee, Why did ye go so near to the city to fight? Did ye not know that they would shoot from the wall?
És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról?
21 Who smote Abimelech the son of Jerubbesheth? Did not a woman cast an upper millstone upon him from the wall so that he died at Thebez? Why did ye go so near the wall? Then thou shall say, Thy servant Uriah the Hittite is dead also.
Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.
22 So the messenger went, and came and told David all that Joab had sent him.
Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt őt Joáb.
23 And the messenger said to David, The men prevailed against us, and came out to us into the field, and we were upon them even to the entrance of the gate.
És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig;
24 And the shooters shot at thy servants from off the wall. And some of the king's servants are dead, and thy servant Uriah the Hittite is dead also.
Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.
25 Then David said to the messenger, Thus thou shall say to Joab, Let not this thing displease thee, for the sword devours one as well as another. Make thy battle stronger against the city, and overthrow it. And encourage thou him.
Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.
26 And when the wife of Uriah heard that Uriah her husband was dead, she made lamentation for her husband.
Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét.
27 And when the mourning was past, David sent and took her home to his house, and she became his wife, and bore him a son. But the thing that David had done displeased Jehovah.
És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.
