1 Samuel 24
1 And it came to pass, when Saul was returned from following the Philistines, that it was told him, saying, Behold, David is in the wilderness of En-gedi.
És volt, midőn visszatért Sául a filiszteusok üldözésétől, tudtára adták neki, mondván: Íme, Dávid Én-Gédi pusztájában van.
2 Then Saul took three thousand chosen men out of all Israel, and went to seek David and his men upon the rocks of the wild goats.
Ekkor vett Sául háromezer válogatott embert egész Izraelből és ment, hogy keresse Dávidot és embereit a zergesziklák felé.
3 And he came to the sheepcotes by the way, where was a cave, and Saul went in to cover his feet. Now David and his men were abiding in the innermost parts of the cave.
És eljutott a juhaklokhoz az út mellett, ott pedig volt egy barlang, s bement Sául, hogy befedje lábait; Dávid pedig és emberei a barlang hátuljában ültek.
4 And the men of David said to him, Behold, the day of which Jehovah said to thee, Behold, I will deliver thine enemy into thy hand, and thou shall do to him as it shall seem good to thee. Then David arose, and cut off the skirt of Saul's robe secretly.
Ekkor szóltak Dávid emberei hozzá: Itt a nap, melyről szólt hozzád az Örökkévaló: íme kezedbe adom ellenségedet s tegyél vele, amint, jónak tetszik szemeidben. Erre fölkelt Dávid és titkon levágta Sául köpenyének szárnyát.
5 And it came to pass afterward, that David's heart smote him, because he had cut off Saul's skirt.
Volt pedig azután, furdalta Dávidot a lelke, azért hogy levágta Sául ruhája szárnyát.
6 And he said to his men, Jehovah forbid that I should do this thing to my lord, Jehovah's anointed, to put forth my hand against him, since he is Jehovah's anointed.
És mondta embereinek: Távol legyen tőlem, az Örökkévalóért, nem teszem ezt a dolgot urammal, az Örökkévaló fölkentjével, hogy kezemet kinyújtsam ellene; mert az Örökkévaló fölkentje ő.
7 So David restrained his men with these words, and did not allow them to rise against Saul. And Saul rose up out of the cave, and went on his way.
És elhárította Dávid az embereit szavakkal és nem engedte őket Sául ellen támadni; Sául pedig fölkelt a barlangból és ment az úton.
8 David also arose afterward, and went out of the cave, and cried after Saul, saying, My lord the king. And when Saul looked behind him, David bowed with his face to the earth, and did obeisance.
S fölkelt Dávid ezután, kiment a barlangból és kiáltott Sául után, mondván: Uram király! Erre hátratekintett Sául, és meghajtotta magát Dávid arccal a földre és leborult.
9 And David said to Saul, Why do thou hearken to men's words, saying, Behold, David seeks thy hurt?
És mondta Dávid Sáulnak: Miért hallgatod az emberek szavait, ha mondják: íme Dávid vesztedet akarja.
10 Behold, this day thine eyes have seen how that Jehovah had delivered thee today into my hand in the cave. And some bade me kill thee, but I spared thee. And I said, I will not put forth my hand against my lord, for he is Jehovah's anointed.
Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged az Örökkévaló a barlangban, mondták is, hogy megöljelek, de megszánt a szemem és mondtam: nem nyújtom ki kezemet uram ellen, mert az Örökkévaló fölkentje ő.
11 Moreover, my father, see, yea, see the skirt of thy robe in my hand, for in that I cut off the skirt of thy robe, and killed thee not. Know thou and see that there is neither evil nor transgression in my hand, and I have not sinned against thee, though thou hunt after my life to take it.
S lásd, atyám, lásd csak a köpenyed szárnyát a kezemben; mert abból, hogy levágtam köpenyed szárnyát és nem öltelek meg, tudd meg és lásd, hogy nincs kezemben gonoszság sem hűtlenség és nem vétettem neked, holott te leskelődsz életemre, hogy elvegyed.
12 Jehovah judge between me and thee, and Jehovah avenge me of thee, but my hand shall not be upon thee.
Az Örökkévaló ítéljen köztem és közted és az Örökkévaló álljon bosszút értem rajtad: de kezem nem lesz rajtad –
13 As says the proverb of the ancients, Out of the wicked comes forth wickedness, but my hand shall not be upon thee.
amint mondja a régi példabeszéd: gonoszoktól ered gonoszság – de kezem nem lesz rajtad –
14 After whom is the king of Israel come out? After whom do thou pursue? After a dead dog, after a flea.
Ki után vonult ki Izrael királya, kit veszel űzőbe? Holt eb után, egy bolha után!
15 Jehovah therefore be judge, and give sentence between me and thee, and see, and plead my cause, and deliver me out of thy hand.
Legyen hát az Örökkévaló bíró és ítéljen köztem és közted; lássa és vigye ügyemet és védje jogomat kezedtől!
16 And it came to pass, when David had made an end of speaking these words to Saul, that Saul said, Is this thy voice, my son David? And Saul lifted up his voice, and wept.
És volt, midőn végzett Dávid azzal, hogy elmondja a szavakat Sáulnak, szólt Sául: A te hangod ez, fiam Dávid? És fölemelte Sául a hangját és sírt.
17 And he said to David, Thou are more righteous than I, for thou have rendered to me good, whereas I have rendered to thee evil.
Szólt Dávidhoz: Igazságosabb vagy te nálam, mert te a jót cselekedted velem, én pedig cselekedtem veled a rosszat.
18 And thou have declared this day how that thou have dealt well with me, inasmuch as when Jehovah had delivered me up into thy hand, thou killed me not.
Hiszen te megmondtad ma, hogy mi jót tettél velem, hogy kezedbe szolgáltatott engem az Örökkévaló, te pedig nem öltél meg.
19 For if a man finds his enemy, will he let him go away well? Therefore Jehovah reward thee good for that which thou have done to me this day.
Vajon midőn valaki ellenségére talál, elbocsátja-e őt jóban az útra? Az Örökkévaló fizessen neked jóval annak fejében, amit a mai napon tettél velem.
20 And now, behold, I know that thou shall surely be king, and that the kingdom of Israel shall be established in thy hand.
Most hát, íme tudom, hogy te király leszel és majd fönnáll kezedben Izrael királysága.
21 Swear now therefore to me by Jehovah, that thou will not cut off my seed after me, and that thou will not destroy my name out of my father's house.
S most esküdjél nekem az Örökkévalóra, hogy nem irtod ki magzatomat utánam és hogy nem pusztítod ki nevemet atyám házából.
22 And David swore to Saul. And Saul went home, but David and his men got up to the stronghold.
Megesküdött Dávid Sáulnak; erre hazament Sául, Dávid és emberei pedig fölmentek a hegyvárba.
