1 Samuel 21
1 Then David came to Nob to Ahimelech the priest. And Ahimelech came to meet David trembling, and said to him, Why are thou alone, and no man with thee?
És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?
2 And David said to Ahimelech the priest, The king has commanded me a business, and has said to me, Let no man know anything of the business about which I send thee, and what I have commanded thee, and I have assigned the young men to such and such a place.
És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.
3 Now therefore what is under thy hand? Give me five loaves of bread in my hand, or whatever there is present.
Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.
4 And the priest answered David, and said, There is no common bread under my hand, but there is holy bread. If only the young men have kept themselves from women.
És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.
5 And David answered the priest, and said to him, Of a truth women have been kept from us about these three days. When I came out the vessels of the young men were holy, though it was but a common journey. How much more then today shall their vessels be holy?
Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
6 So the priest gave him holy bread, for there was no bread there but the showbread that was taken from before Jehovah to put hot bread in the day when it was taken away.
Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az előbbit elvevék.
7 Now a certain man of the servants of Saul was there that day, detained before Jehovah. And his name was Doeg the Edomite, the foremost of the herdsmen who belonged to Saul.
Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, a kit Doégnak hívtak, a ki Edomita volt, Saul pásztorainak számadója.
8 And David said to Ahimelech, And is there not here under thy hand spear or sword? For I have neither brought my sword nor my weapons with me, because the king's business required haste.
És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala.
9 And the priest said, The sword of Goliath the Philistine, whom thou killed in the vale of Elah, behold, it is here wrapped in a cloth behind the ephod. If thou will take that, take it, for there is no other except that here. And David said, There is none like that. Give it to me.
És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.
10 And David arose, and fled that day for fear of Saul, and went to Achish the king of Gath.
És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.
11 And the servants of Achish said to him, Is not this David the king of the land? Did they not sing one to another of him in dances, saying, Saul has slain his thousands, and David his ten thousands?
És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem erről énekelték-é a körtánczban, mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét?
12 And David laid up these words in his heart, and was very afraid of Achish the king of Gath.
És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.
13 And he changed his behavior before them, and feigned himself mad in their hands, and scrabbled on the doors of the gate, and let his spittle fall down upon his beard.
És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.
14 Then Achish said to his servants, Lo, ye see the man is mad. Why then have ye brought him to me?
És monda Ákhis az ő szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám?
15 Do I lack madmen, that ye have brought this fellow to play the madman in my presence? Shall this fellow come into my house?
Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jőjjön-e be házamba?
