1 Kings 8
1 Then Solomon assembled the elders of Israel, and all the heads of the tribes, the princes of the fathers of the sons of Israel, to king Solomon in Jerusalem, to bring up the ark of the covenant of Jehovah out of the city of David, which is Zion.
Akkor egybegyűjtötte Salamon Izraél véneit és mind a törzsek fejeit, Izraél fiai atyai házainak fejedelmeit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék a Örökkévaló szövetségének ládáját Dávid városából, az Ción.
2 And all the men of Israel assembled themselves to king Solomon at the feast, in the month Ethanim, which is the seventh month.
Egybegyűltek tehát Salamon királyhoz mind az Izraél emberei az Étánim havában ünnepkor az a hetedik hónap.
3 And all the elders of Israel came, and the priests took up the ark.
És eljöttek mind az Izraél vénei; és vitték a papok a ládát.
4 And they brought up the ark of Jehovah, and the tent of meeting, and all the holy vessels that were in the tent; even these the priests and the Levites brought up.
Fölvitték az Örökkévaló ládáját meg a találkozás sátorát és mind a sátorban levő szent edényeket, azokat fölvitték a papok és a leviták.
5 And king Solomon and all the congregation of Israel, that were assembled to him, were with him before the ark, sacrificing sheep and oxen that could not be counted nor numbered for multitude.
Salamon király pedig és Izraél egész községe, a hozzásereglettek, vele lévén a láda előtt, áldoztak aprójószágot és marhát, annyit, hogy nem volt megszámlálható és megolvasható a sokaság miatt.
6 And the priests brought in the ark of the covenant of Jehovah to its place, into the oracle of the house, to the most holy place, even under the wings of the cherubim.
És bevitték a papok az Örökkévaló szövetségének ládáját a helyére, a háznak debírjébe, a szentek szentjébe, a kérubok szárnyai alá;
7 For the cherubim spread forth their wings over the place of the ark, and the cherubim covered the ark and the staves of it above.
mert a kérubok kiterjesztik a szárnyaikat a láda helye fölé úgy, hogy a kérubok befödték a ládát és annak rudjait felülről.
8 And the staves were so long that the ends of the staves were seen from the holy place before the oracle. But they were not seen outside. And there they are to this day.
És oly hosszúak voltak a rudak, hogy kilátszottak a rudak végei a szentélyből a debír elülső részén, de kívül nem látszottak; és ott voltak mind e mai napig.
9 There was nothing in the ark except the two tablets of stone which Moses put there at Horeb when Jehovah made a covenant with the sons of Israel, when they came out of the land of Egypt.
Nem volt semmi a ládában, csupán a két kőtábla, melyeket oda letett Mózes a Chórében, midőn szövetséget kötött az Örökkévaló Izraél fiaival, mikor kivonultak Egyiptom országából.
10 And it came to pass, when the priests came out of the holy place, that the cloud filled the house of Jehovah,
És volt, mikor kijöttek a papok a szentélyből, a felhő megtöltötte az Örökkévaló házát;
11 so that the priests could not stand to minister by reason of the cloud, for the glory of Jehovah filled the house of Jehovah.
és nem állhattak ott a papok a felhő miatt, hogy szolgálatot tegyenek, mert megtöltötte az Örökkévaló dicsősége az Örökkévaló házát.
12 Then Solomon spoke, Jehovah has said that he would dwell in the thick darkness.
Akkor mondta Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű ködben akar lakni:
13 I have surely built thee a house of habitation, a place for thee to dwell in forever.
Építve építettem házat neked, helyet a te lakásodra örökre.
14 And the king turned his face around, and blessed all the assembly of Israel. And all the assembly of Israel stood.
Erre visszafordította a király az arcát és megáldotta Izraél egész gyülekezetét, Izraél egész gyülekezete pedig állott.
15 And he said, Blessed be Jehovah, the God of Israel, who spoke with his mouth to David my father, and has with his hand fulfilled it, saying,
És mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, aki Dávid atyámnak megígérte szájával és teljesítette kezével, mondván:
16 Since the day that I brought forth my people Israel out of Egypt, I chose no city out of all the tribes of Israel to build a house, that my name might be there, but I chose David to be over my people Israel.
azon nap óta, hogy kivezettem népemet Izraélt Egyiptomból, nem választottam várost, mind az Izraél törzseiből, hogy házat építsenek, hogy ott legyen a nevem; hanem választottam Dávidot, hogy legyen Izraél népem fölött.
17 Now it was in the heart of David my father to build a house for the name of Jehovah, the God of Israel.
Szándékában is volt Dávid atyámnak, hogy házat épít az Örökkévaló, Izraél Istene nevének.
18 But Jehovah said to David my father, Whereas it was in thy heart to build a house for my name, thou did well that it was in thy heart.
De így szólt az Örökkévaló Dávid atyámhoz: Mivelhogy szándékodban volt, hogy házat építesz nevemnek – jól tetted, hogy ez volt a szándékodban;
19 Nevertheless thou shall not build the house, but thy son that shall come forth out of thy loins, he shall build the house for my name.
csakhogy nem te fogod építeni a házat, hanem fiad, ki ágyékaidból származik, az fogja építeni a házat nevemnek.
20 And Jehovah has established his word that he spoke, for I have risen up in the place of David my father, and sit on the throne of Israel, as Jehovah promised, and have built the house for the name of Jehovah, the God of Israel.
Fönn is tartotta az Örökkévaló az igéjét, melyet kimondott; Dávid atyám helyébe léptem, Izraél trónjára ültem, amint megígérte az Örökkévaló, és építettem a házat az Örökkévaló, Izraél Istene nevének.
21 And there I have set a place for the ark, in which is the covenant of Jehovah, which he made with our fathers when he brought them out of the land of Egypt.
És helyet rendeltem ott a láda számára, ahol van az Örökkévaló szövetsége, melyet kötött őseinkkel, mikor kivezette őket Egyiptom országából.
22 And Solomon stood before the altar of Jehovah in the presence of all the assembly of Israel, and spread forth his hands toward heaven.
Ekkor odaállt Salamon az Örökkévaló oltára elé Izraél egész gyülekezetének szeme láttára és ég felé terjesztette kezeit.
23 And he said, O Jehovah, the God of Israel, there is no God like thee, in heaven above, or on earth beneath, who keeps covenant and loving kindness with thy servants, who walk before thee with all their heart,
Mondta: Örökkévaló, Izraél Istene! Nincs Isten olyan mint te az égben fönt s a földön alant, aki megőrzöd a szövetséget és a szeretetet szolgáidnak, kik járnak előtted egész szívükkel;
24 who have kept with thy servant David my father that which thou did promise him. Yea, thou spoke with thy mouth, and have fulfilled it with thy hand, as it is this day.
aki megtartottad szolgádnak Dávid atyámnak azt, amit neki ígértél; megígérted száddal és kezeddel teljesítetted, amint van e mai napon.
25 Now therefore, O Jehovah, the God of Israel, keep with thy servant David my father that which thou have promised him, saying, There shall not fail thee a man in my sight to sit on the throne of Israel, if only thy sons take heed to their way, to walk before me as thou have walked before me.
Most tehát, Örökkévaló, Izraél Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávid atyámnak, amit neki ígértél, mondván: el nem fogy előttem, aki tőled ül Izraél trónján, ha csak megőrzik fiaid útjukat, járván előttem, amint te jártál előttem.
26 Now therefore, O God of Israel, let thy word, I pray thee, be verified, which thou spoke to thy servant David my father.
Most tehát, Izraél Istene, valósuljon meg, kérlek, az igéd, melyet kimondtál szolgádnak, Dávid atyámnak!
27 But will God indeed dwell on the earth? Behold, heaven and the heaven of heavens cannot contain thee. How much less this house that I have built!
Mert, valóban, lakhatik-e Isten a földön? Íme az egek és az egek egei be nem foglalnak téged, hát még ez a ház, melyet építettem.
28 Yet have thou respect to the prayer of thy servant, and to his supplication, O Jehovah my God, to hearken to the cry and to the prayer which thy servant prays before thee this day,
Fordulj tehát szolgád imádságához és könyörgéséhez, Örökkévaló én Istenem, hallgatva a fohászkodásra és az imádságra, mellyel szolgád ma imádkozik előtted:
29 that thine eyes may be open toward this house night and day, even toward the place whereof thou have said, My name shall be there, to hearken to the prayer which thy servant shall pray toward this place.
hogy nyitva legyenek szemeid erre a házra éjjel és nappal, azon helyre, melyről mondtad: ott lesz az én nevem, hogy hallgass az imádságra, mellyel szolgád majd imádkozik e hely felé.
30 And hearken thou to the supplication of thy servant, and of thy people Israel, when they shall pray toward this place. Yea, hear thou in heaven thy dwelling-place, and when thou hear, forgive.
Akkor hallgass szolgádnak és Izraél népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak e hely felé; te pedig hallgass reá lakásod helyén az égben, hallgass reá és adj bocsánatot.
31 If a man sins against his neighbor, and an oath be laid upon him to cause him to swear, and he comes and swears before thine altar in this house,
Hogyha vétkezik valaki felebarátja ellen és megesketve őt, esküt rónak rá, és eljön esküre oltárod elé ebben a házban:
32 then hear thou in heaven, and do, and judge thy servants, condemning the wicked, to bring his way upon his own head, and justifying the righteous, to give him according to his righteousness.
akkor halljad az égben és tedd meg, hogy törvényt láss szolgáidnak, hogy elítéljed a gonoszt, fejére hárítván az útját és hogy fölmentsed az igazságost, juttatva neki igazsága szerint.
33 When thy people Israel are smitten down before the enemy because they have sinned against thee, if they turn again to thee, and confess thy name, and pray and make supplication to thee in this house,
Mikor vereséget szenved Izraél néped ellenség előtt, mivel vétkeznek ellened, de megtérnek hozzád és nevedet vallják és imádkoznak és könyörögnek hozzád ebben a házban:
34 then hear thou in heaven, and forgive the sin of thy people Israel, and bring them again to the land which thou gave to their fathers.
akkor halljad az égben és bocsásd meg Izraél néped vétkét és vezesd őket vissza a földre, melyet adtál őseiknek.
35 When heaven is shut up, and there is no rain because they have sinned against thee, if they pray toward this place, and confess thy name, and turn from their sin when thou afflict them,
Mikor bezárul az ég s nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de imádkoznak e hely felé és nevedet vallják és megtérnek vétküktől, midőn megalázod őket:
36 then hear thou in heaven, and forgive the sin of thy servants, and of thy people Israel, when thou teach them the good way wherein they should walk, and send rain upon thy land, which thou have given to thy people for an inheritance.
akkor halljad az égben és bocsásd meg szolgáid és Izraél néped vétkét, midőn megtanítod őket a jó útra, melyen járjanak, és adj esőt országodra, melyet birtokul adtál népednek.
37 If there be famine in the land, if there be pestilence, if there be blight, mildew, locust or caterpillar, if their enemy besiege them in the land of their cities, whatever plague, whatever sickness there be,
Éhség ha lesz az országban, dögvész ha leszen, üszög, rozsda, sáska, szöcske ha leszen, midőn szorongatja őt ellensége országnak kapuiban – bármi csapás, bármi betegség;
38 whatever prayer and supplication be made by any man, or by all thy people Israel, who shall know every man the plague of his own heart, and spread forth his hands toward this house,
minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered egész Izraél néped közül, midőn megtudja ki-ki szíve csapását és kiterjeszti kezeit e ház felé:
39 then hear thou in heaven thy dwelling-place, and forgive, and do, and render to every man according to all his ways, whose heart thou know (for thou, even thou only, know the hearts of all the sons of men),
akkor halljad az egekben, lakásod helyén, adj bocsánatot és tedd meg, hogy juttasd kinek-kinek mind az ő útjai szerint, mivel ismered a szívét; mert egyedül te ismered mind az ember fiainak szívét;
40 that they may fear thee all the days that they live in the land which thou gave to our fathers.
azért, hogy féljenek téged mindazon időben, ameddig élnek azon földnek színén, melyet adtál őseinknek.
41 Moreover concerning the foreigner who is not of thy people Israel, when he shall come out of a far country for thy name's sake
És az idegenre is, aki nem Izraél néped közül való, de eljön messze földről neved kedvéért –
42 (for they shall hear of thy great name, and of thy mighty hand, and of thine outstretched arm), when he shall come and pray toward this house,
mert hallani fogják nagy nevedet, erős kezedet és kinyújtott karodat – eljön és imádkozik e ház felé:
43 hear thou in heaven thy dwelling-place, and do according to all that the foreigner calls to thee for, that all the peoples of the earth may know thy name, to fear thee, as does thy people Israel, and that they may know that this house which I have built is called by thy name.
akkor halljad az égben, lakásod helyén és tégy mind a szerint, ahogy kiált hozzád az idegen; azért, hogy megismerjék mind a föld népei nevedet, hogy féljenek téged, mint Izraél néped és hogy megtudják, hogy nevedről neveztetik e ház, melyet építettem.
44 If thy people go out to battle against their enemy, by whatever way thou shall send them, and they pray to Jehovah toward the city which thou have chosen, and toward the house which I have built for thy name,
Midőn néped háborúra vonul ki ellensége ellen az úton, melyen küldöd őket és majd imádkoznak az Örökkévalóhoz, a város felé, melyet választottál és a ház felé, melyet építettem nevednek;
45 then hear thou in heaven their prayer and their supplication, and maintain their cause.
akkor halljad az égben imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat.
46 If they sin against thee (for there is no man that sins not), and thou be angry with them, and deliver them to the enemy, so that they carry them away captive to the land of the enemy, afar off or near,
Midőn vétkeznek ellened – mert nincs ember, ki nem vétkezik – és haragszol rájuk és ellenség elé adod őket, úgy hogy fogságba viszik őket a legyőzőik az ellenség országába, távoliba vagy közelibe;
47 yet if they shall rethink themselves in the land where they are carried captive, and turn again, and make supplication to thee in the land of those who carried them captive, saying, We have sinned, and have done perversely, we have dealt wickedly,
és szívükre veszik az országban, ahova fogságba vitettek, megtérnek és könyörögnek hozzád legyőzőik országában, mondván: vétkeztünk, bűnt követtünk el és gonoszok voltunk;
48 if they return to thee with all their heart and with all their soul in the land of their enemies who carried them captive, and pray to thee toward their land, which thou gave to their fathers, the city which thou have chosen, and the house which I have built for thy name,
megtérnek hozzád egész szívükkel és egész lelkükkel ellenségeik országában, kik őket fogságba vitték és imádkoznak hozzád országuk felé, melyet adtál őseiknek, a város felé, melyet kiválasztottál és a ház felé, melyet építettem nevednek:
49 then hear thou their prayer and their supplication in heaven thy dwelling-place, and maintain their case,
akkor halljad az égben, lakhelyeden, imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat.
50 and forgive thy people who have sinned against thee, and all their transgressions by which they have transgressed against thee, and give them compassion before those who carried them captive, that they may have compassion on them
Bocsásd meg népednek azt, amivel vétkeztek ellened és mind a bűntetteiket, melyeket elkövettek ellened és adj nekik irgalmat legyőzőik előtt, hogy irgalmazzanak nekik.
51 (for they are thy people, and thine inheritance, which thou brought forth out of Egypt, from the midst of the furnace of iron);
Mert néped és birtokod ők, kiket kivezettél Egyiptomból, a vaskohó közepéből.
52 that thine eyes may be open to the supplication of thy servant, and to the supplication of thy people Israel, to hearken to them whenever they cry to thee.
Hogy szemeid nyitva legyenek szolgád könyörgésére és Izraél néped könyörgésére, hogy hallgass reájuk, bármikor hozzád kiáltanak.
53 For thou separated them from among all the peoples of the earth, to be thine inheritance, as thou spoke by Moses thy servant when thou brought our fathers out of Egypt, O lord Jehovah.
Mert te elkülönítetted őket magadnak birtokul mind a föld népei közül, amint megmondtad Mózes szolgád által, mikor kivezetted őseinket Egyiptomból, oh Uram, Örökkévaló.
54 And it was so, that, when Solomon had made an end of praying all this prayer and supplication to Jehovah, he arose from before the altar of Jehovah, from kneeling on his knees with his hands spread forth toward heaven.
És volt, mikor Salamon végzett azzal, hogy imádkozzék az Örökkévalóhoz ez imádsággal és könyörgéssel, fölkelt az Örökkévaló oltára elől, mintán térdein állt volt ég felé terjesztett kezekkel.
55 And he stood, and blessed all the assembly of Israel with a loud voice, saying,
Odaállt és megáldotta Izraél egész gyülekezetét, fennhangon mondván:
56 Blessed be Jehovah, who has given rest to his people Israel according to all that he promised. There has not failed one word of all his good promise, which he promised by Moses his servant.
Áldva legyen az Örökkévaló, a ki nyugalmat adott népének Izraélnek, mind aszerint ahogy ígérte; nem esett el egy szó sem mindazon jó igéjéből, melyet ígért Mózes az ő szolgája által.
57 Jehovah our God be with us as he was with our fathers. Let him not leave us, nor forsake us,
Legyen az Örökkévaló, ami Istenünk, mi velünk, amint volt őseinkkel; ne hagyjon és ne vessen el minket,
58 that he may incline our hearts to him, to walk in all his ways, and to keep his commandments, and his statutes, and his ordinances, which he commanded our fathers.
magához hajlítván szívünket, hogy járjunk mind az ő útjain és megőrizzük parancsolatait, törvényeit és rendeleteit, melyeket parancsolt őseinknek.
59 And let these my words, with which I have made supplication before Jehovah, be near to Jehovah our God day and night, that he maintain the cause of his servant, and the cause of his people Israel, as every day shall require,
Vajha e szavaim, melyekkel könyörögtem az Örökkévaló előtt, közel volnának az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, nappal és éjjel, hogy megszerezze szolgájának jogát és népének, Izraélnek jogát mindig a maga napján;
60 that all the peoples of the earth may know that Jehovah, he is God; there is none else.
azért, hogy megismerjék mind a föld népei, hogy az Örökkévaló – ő az Isten, nincs más!
61 Let your heart therefore be perfect with Jehovah our God, to walk in his statutes, and to keep his commandments, as at this day.
Legyen tehát a ti szívetek tökéletes az Örökkévaló, ami Istenünk iránt, hogy járjatok törvényei szerint és megőrizzétek parancsolatait, ahogy van e mai napon.
62 And the king, and all Israel with him, offered sacrifice before Jehovah.
A király pedig és egész Izraél ő vele áldozatot mutattak be az Örökkévaló színe előtt.
63 And Solomon offered for the sacrifice of peace offerings, which he offered to Jehovah, twenty-two thousand oxen, and a hundred and twenty thousand sheep. So the king and all the sons of Israel dedicated the house of Jehovah.
Bemutatta Salamon a békeáldozatot, melyet áldozott az Örökkévalónak: marhát huszonkétezret és aprójószágot százhúszezret. Így fölavatták az Örökkévaló házát a király meg mind az Izraél fiai.
64 The same day the king hallowed the middle of the court that was before the house of Jehovah, for there he offered the burnt offering, and the meal offering, and the fat of the peace offerings, because the brazen altar that was before Jehovah was too little to receive the burnt offering, and the meal offering, and the fat of the peace offerings.
Azon a napon fölszentelte a király az Örökkévaló háza előtt levő udvar belsejét; mert ott készítette el az égőáldozatot, a lisztáldozatot és a békeáldozatok zsiradék részeit, mert az Örökkévaló előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy befogadhassa az égőáldozatot, a lisztáldozatot és a békeáldozatok zsiradék részeit.
65 So Solomon held the feast at that time, and all Israel with him, a great assembly, from the entrance of Hamath to the brook of Egypt, before Jehovah our God, seven days and seven days, even fourteen days.
És megtartotta Salamon azon időben az ünnepet és vele egész Izraél, nagy gyülekezet, Chamát felől egészen Egyiptom patakjáig, az Örökkévaló, ami Istenünk színe előtt hét napig meg hét napig, tizennégy napig.
66 On the eighth day he sent the people away. And they blessed the king, and went to their tents joyful and glad of heart for all the goodness that Jehovah had shown to David his servant, and to Israel his people.
A nyolcadik napon elbocsátotta a népet, áldották a királyt és elmentek sátraikba örvendve és vidám szívvel mind azon jó miatt, melyet cselekedett az Örökkévaló Dáviddal, az ő szolgájával, és Izraéllel, az ő népével.
