1 Chronicles 17
1 And it came to pass, when David dwelt in his house, that David said to Nathan the prophet, Lo, I dwell in a house of cedar, but the ark of the covenant of Jehovah dwells under curtains.
Volt pedig, midőn Dávid lakott a házában, szólt Dávid Nátán prófétához: Íme én cédrusházban lakom, az Örökkévaló szövetségének ládája pedig szőnyegek alatt van.
2 And Nathan said to David, Do all that is in thy heart, for God is with thee.
Erre szólt Nátán Dávidhoz: Mindazt, ami szívedben van, tedd meg, mert az Isten veled van.
3 And it came to pass the same night, that the word of God came to Nathan, saying,
És volt azon éjjel, lett az Isten igéje Nátánhoz, mondván:
4 Go and tell David my servant, Thus says Jehovah, Thou shall not build for me a house to dwell in.
Menj és szólj szolgámhoz Dávidhoz, így szól az Örökkévaló: Nem te fogod nekem a házat építeni lakásul.
5 For I have not dwelt in a house since the day that I brought up Israel, to this day, but have gone from tent to tent, and from one tabernacle to another.
Bizony nem laktam házban, azon nap óta, hogy felhoztam Izraelt mind a mai napig, hanem jártam sátorból sátorba és hajlékból hajlékba.
6 In all places wherein I have walked with all Israel, did I speak a word with any of the judges of Israel, whom I commanded to be shepherd of my people, saying, Why have ye not built for me a house of cedar?
Valamerre jártam egész Izrael közt, vajon szóval szóltam-e Izrael bíráinak egyikéhez, ahhoz, akit rendeltem, hogy legeltesse népemet, mondván: miért nem építettetek nekem cédrusházat?
7 Now therefore thus thou shall say to my servant David, Thus says Jehovah of hosts, I took thee from the sheepfold, from following the sheep, that thou should be prince over my people Israel.
Most pedig így szólj szolgámhoz Dávidhoz: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: én vettelek téged a rétről, a juhok mögül, hogy fejedelem legyél népem, Izrael felett.
8 And I have been with thee wherever thou have gone, and have cut off all thine enemies from before thee. And I will make thee a name like the name of the great ones who are on the earth.
És veled voltam, valamerre mentél, kiirtottam mind az ellenségeidet előled és szereztem neked nevet, amilyen a legnagyobbak neve a földön;
9 And I will appoint a place for my people Israel, and will plant them, that they may dwell in their own place, and be moved no more. Neither shall the sons of wickedness waste them any more, as at the first,
hogy helyet rendeljek népemnek Izraelnek és elplántáljam, hogy lakjék a maga helyén és ne reszkessen többé és ne enyésztessék őt továbbra a gazság fiai, mint annak előtte,
10 and as from the day that I commanded judges to be over my people Israel. And I will subdue all thine enemies. Moreover I tell thee that Jehovah will build for thee a house.
ama napoktól fogva, hogy bírákat rendeltem népem Izrael fölé és megaláztam mind az ellenségeidet. Tudtodra adtam tehát, hogy házat fog építeni neked majd az Örökkévaló:
11 And it shall come to pass, when thy days are fulfilled that thou must go to be with thy fathers, that I will set up thy seed after thee, who shall be of thy sons. And I will establish his kingdom.
s lesz, midőn beteltek napjaid, hogy elmenj őseid mellé, akkor fenntartom utánad magzatodat, azt aki lesz fiaid közül és megszilárdítom királyságát.
12 He shall build for me a house, and I will establish his throne forever.
Ő épít majd házat nekem és én megszilárdítom trónját örökre.
13 I will be his father, and he shall be my son. And I will not take my loving kindness away from him as I took it from him who was before thee.
Én leszek neki atyjául és ő lesz nekem fiamul és szeretetemet nem távoztatom el tőle, amint eltávoztattam attól, aki előtted volt.
14 But I will settle him in my house and in my kingdom forever, and his throne shall be established forever.
S fennmaradni engedem őt az én házamban s az én királyságomban mindörökre s trónja szilárd lesz örökre.
15 According to all these words, and according to all this vision, so Nathan spoke to David.
Mind a szavak szerint és mind e látomás szerint, aszerint beszélt Nátán Dávidhoz.
16 Then David the king went in, and sat before Jehovah. And he said, Who am I, O Jehovah God, and what is my house, that thou have brought me thus far?
Ekkor bement Dávid király és leült az Örökkévaló színe elé és mondta: Ki vagyok én, Örökkévaló, Isten, s mi az én házam, hogy eljuttattál engem idáig.
17 And this was a small thing in thine eyes, O God. But thou have spoken of thy servant's house for a great while to come, and have regarded me according to the estate of a man of high degree, O Jehovah God.
És csekély volt az a szemeidben, oh Isten, és beszéltél szolgád háza felől messze időre és tekintettél engem, mint aki az emberek sorában magasan áll, Örökkévaló, oh Isten!
18 What can David say yet more to thee concerning the honor which is done to thy servant? For thou know thy servant.
Mit beszéljen Dávid még továbbra hozzád a dicsőségről, mely szolgádat érte, hiszen te ismered szolgádat!
19 O Jehovah, for thy servant's sake, and according to thine own heart, thou have wrought all this greatness, to make known all these great things.
Örökkévaló, a te szolgád kedvéért s a te szíved szerint cselekedted mind e nagy dolgot, tudatván mind a nagy dolgokat.
20 O Jehovah, there is none like thee, neither is there any God besides thee, according to all that we have heard with our ears.
Örökkévaló, nincs olyan, mint te, s nincs Isten rajtad kívül, mind annál fogva, amit hallottunk füleinkkel.
21 And what one nation on the earth is like thy people Israel, whom God went to redeem to himself for a people, to make thee a name by great and awesome things, in driving out nations from before thy people whom thou redeemed out of Egypt?
És ki olyan, mint néped Izrael, egyetlen nemzet a földön, amelyet Isten ment magának megváltani népül, hogy szerezzél magadnak nevet, nagy és félelmetes tettek által, kiűzvén néped elől, amelyet Egyiptomból kiváltottál, nemzeteket.
22 For thy people Israel thou made thine own people forever. And thou, Jehovah, became their God.
És megtetted a te népedet Izraelt magadnak néppé mindörökre és te, Örökkévaló, lettél nekik Istenül.
23 And now, O Jehovah, let the word that thou have spoken concerning thy servant, and concerning his house, be established forever, and do as thou have spoken.
Most tehát, Örökkévaló, azon szó, melyet szóltál a te szolgád és háza felől, valósuljon meg mindörökre és tegyél úgy, amint szóltál.
24 And let thy name be established and magnified forever, saying, Jehovah of hosts is the God of Israel, even a God to Israel, and the house of David thy servant is established before thee.
Megvalósul, és nagy lesz a te neved mindörökre, midőn mondják: az Örökkévaló a seregek ura, Izrael Istene, Isten Izrael fölött; a te szolgád Dávid háza pedig szilárd lesz előtted.
25 For thou, O my God, have revealed to thy servant that thou will build him a house. Therefore thy servant has found in his heart to pray before thee.
Mivel te, Istenem, kinyilatkoztattad a te szolgád fülébe, hogy építesz neki házat; azért merészelt imádkozni a te szolgád előtted.
26 And now, O Jehovah, thou are God, and have promised this good thing to thy servant,
És most, Örökkévaló, te vagy az Isten és kimondtad szolgád felől ezt a jót.
27 and now it has pleased thee to bless the house of thy servant, that it may continue for ever before thee; for thou, O Jehovah, have blessed, and it is blessed forever.
És most úgy akartad, hogy megáldjad szolgád házát, hogy örökre előtted legyen; mert te, Örökkévaló, áldottál és áldva van örökre.
