Psalmen 77

1 Een psalm van Asaf, voor den opperzangmeester, over Jeduthun. Mijn stem is tot God, en ik roep; mijn stem is tot God, en Hij zal het oor tot mij neigen.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 Ten dage mijner benauwdheid zocht ik den HEERE; mijn hand was des nachts uitgestrekt, en liet niet af; mijn ziel weigerde getroost te worden.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Dacht ik aan God, zo maakte ik misbaar; peinsde ik, zo werd mijn ziel overstelpt. (Sela)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Gij hieldt mijn ogen wakende; ik was verslagen, en sprak niet.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Ik overdacht de dagen van ouds, de jaren der eeuwen.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Ik dacht aan mijn snarenspel; in den nacht overlegde ik in mijn hart, en mijn geest onderzocht:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 Zal dan de Heere in eeuwigheden verstoten, en voortaan niet meer goedgunstig zijn?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Houdt Zijn goedertierenheid in eeuwigheid op? Heeft de toezegging een einde, van geslacht tot geslacht?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Heeft God vergeten genadig te zijn? Heeft Hij Zijn barmhartigheden door toorn toegesloten? (Sela)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Daarna zeide ik: Dit krenkt mij; maar de rechterhand des Allerhoogsten verandert.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Ik zal de daden des HEEREN gedenken; ja, ik zal gedenken Uw wonderen van ouds her;

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 En zal al Uw werken betrachten, en van Uw daden spreken.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 O God! Uw weg is in het heiligdom; wie is een groot God, gelijk God?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Gij zijt die God, Die wonder doet; Gij hebt Uw sterkte bekend gemaakt onder de volken.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Gij hebt Uw volk door Uw arm verlost; de kinderen van Jakob en van Jozef. (Sela)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 De wateren zagen U, o God! de wateren zagen U, zij beefden; ook waren de afgronden beroerd.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 De dikke wolken goten water uit; de bovenste wolken gaven geluid; ook gingen Uw pijlen daarhenen.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 Het geluid Uws donders was in het ronde; de bliksemen verlichtten de wereld; de aarde werd beroerd en daverde.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 Uw weg was in de zee, en Uw pad in grote wateren, en Uw voetstappen werden niet bekend.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Gij leiddet Uw volk, als een kudde door de hand van Mozes en Aaron.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.