Psalmen 73
1 Een psalm van Asaf. Immers is God Israel goed, dengenen, die rein van harte zijn.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Maar mij aangaande, mijn voeten waren bijna uitgeweken; mijn treden waren bijkans uitgeschoten.
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Want ik was nijdig op de dwazen, ziende der goddelozen vrede.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Want er zijn geen banden tot hun dood toe, en hun kracht is fris.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Zij zijn niet in de moeite als andere mensen, en worden met andere mensen niet geplaagd.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Daarom omringt hen de hovaardij als een keten; het geweld bedekt hen als een gewaad.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Hun ogen puilen uit van vet; zij gaan de inbeeldingen des harten te boven.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Zij mergelen de lieden uit, en spreken boselijk van verdrukking; zij spreken uit de hoogte.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Zij zetten hun mond tegen den hemel, en hun tong wandelt op de aarde.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Daarom keert zich Zijn volk hiertoe, als hun wateren eens vollen bekers worden uitgedrukt,
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 Dat zij zeggen: Hoe zou het God weten, en zou er wetenschap zijn bij den Allerhoogste?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Ziet, dezen zijn goddeloos; nochtans hebben zij rust in de wereld; zij vermenigvuldigen het vermogen.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Immers heb ik tevergeefs mijn hart gezuiverd, en mijn handen in onschuld gewassen.
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Dewijl ik den gansen dag geplaagd ben, en mijn straffing is er alle morgens.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Indien ik zou zeggen: Ik zal ook alzo spreken; ziet, zo zou ik trouweloos zijn aan het geslacht Uwer kinderen.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Nochtans heb ik gedacht om dit te mogen verstaan; maar het was moeite in mijn ogen;
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Totdat ik in Gods heiligdommen inging, en op hun einde merkte.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Immers zet Gij hen op gladde plaatsen; Gij doet hen vallen in verwoestingen.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Hoe worden zij als in een ogenblik tot verwoesting, nemen een einde, worden te niet van verschrikkingen!
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Als een droom na het ontwaken! Als Gij opwaakt, o Heere, dan zult Gij hun beeld verachten.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Als mijn hart opgezwollen was, en ik in mijn nieren geprikkeld werd,
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 Toen was ik onvernuftig, en wist niets; ik was een groot beest bij U.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Ik zal dan geduriglijk bij U zijn; Gij hebt mijn rechterhand gevat;
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Gij zult mij leiden door Uw raad; en daarna zult Gij mij in heerlijkheid opnemen.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Wien heb ik nevens U in den hemel? Nevens U lust mij ook niets op de aarde!
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Bezwijkt mijn vlees en mijn hart, zo is God de Rotssteen mijns harten, en mijn Deel in eeuwigheid.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Want ziet, die verre van U zijn, zullen vergaan; Gij roeit uit, al wie van U afhoereert.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Maar mij aangaande, het is mij goed nabij God te wezen; ik zet mijn betrouwen op den Heere HEERE, om al Uw werken te vertellen.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
