Psalmen 44
1 Een onderwijzing, voor den opperzangmeester, onder de kinderen van Korach. O God! wij hebben het met onze oren gehoord, onze vaders hebben het ons verteld: Gij hebt een werk gewrocht in hun dagen, in de dagen van ouds.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Gij hebt de heidenen met Uw hand uit de bezitting verdreven, maar henlieden geplant; Gij hebt de volken geplaagd, henlieden daarentegen doen voortschieten.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Want zij hebben het land niet geerfd door hun zwaard, en hun arm heeft hun geen heil gegeven; maar Uw rechterhand, en Uw arm, en het licht Uws aangezichts, omdat Gij een welbehagen in hen hadt.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Gij Zelf zijt mijn Koning, o God! gebied de verlossingen Jakobs.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Door U zullen wij onze wederpartijders met hoornen stoten; in Uw Naam zullen wij vertreden, die tegen ons opstaan.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Want ik vertrouw niet op mijn boog, en mijn zwaard zal mij niet verlossen.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Maar Gij verlost ons van onze wederpartijders, en Gij maakt onze haters beschaamd.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God roemen wij den gansen dag, en Uw Naam zullen wij loven in eeuwigheid. (Sela)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Maar nu hebt Gij ons verstoten en te schande gemaakt, dewijl Gij met onze krijgsheiren niet uittrekt.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Gij doet ons achterwaarts keren van den wederpartijder; en onze haters beroven ons voor zich.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Gij geeft ons over als schapen ter spijze, en Gij verstrooit ons onder de heidenen.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Gij verkoopt Uw volk om geen waardij; en Gij verhoogt hun prijs niet.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Gij stelt ons onze naburen tot smaad, tot spot en schimp dengenen, die rondom ons zijn.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Gij stelt ons tot een spreekwoord onder de heidenen, tot een hoofdschudding onder de volken.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Mijn schande is den gansen dag voor mij, en de schaamte mijns aangezichts bedekt mij;
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 Om de stem des honers en des lasteraars, vanwege den vijand en den wraakgierige.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Dit alles is ons overkomen, nochtans hebben wij U niet vergeten, noch valselijk gehandeld tegen Uw verbond.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Ons hart is niet achterwaarts gekeerd, noch onze gang geweken van Uw pad.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Hoewel Gij ons verpletterd hebt in een plaats der draken, en ons met een doodsschaduw bedekt hebt.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Zo wij den Naam onzes Gods hadden vergeten, en onze handen tot een vreemden God uitgebreid.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Zou God zulks niet onderzoeken? Want Hij weet de verborgenheden des harten.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Maar om Uwentwil worden wij den gansen dag gedood; wij worden geacht als slachtschapen.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Waak op, waarom zoudt Gij slapen, HEERE! Ontwaak, verstoot niet in eeuwigheid.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Waarom zoudt Gij Uw aangezicht verbergen, onze ellende en onze onderdrukking vergeten?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Want onze ziel is in het stof nedergebogen; onze buik kleeft aan de aarde.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Sta op, ons ter hulp, en verlos ons om Uwer goedertierenheid wil.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
