Psalmen 130

1 Een lied Hammaaloth. Uit de diepten roep ik tot U, o HEERE!

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 HEERE! hoor naar mijn stem; laat Uw oren opmerkende zijn op de stem mijner smekingen.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Zo Gij, HEERE! de ongerechtigheden gadeslaat; HEERE! wie zal bestaan?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Maar bij U is vergeving, opdat Gij gevreesd wordt.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Ik verwacht den HEERE; mijn ziel verwacht, en ik hoop op Zijn Woord.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Mijn ziel wacht op den HEERE, meer dan de wachters op den morgen; de wachters op den morgen.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Israel hope op den HEERE; want bij den HEERE is goedertierenheid, en bij Hem is veel verlossing.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 En Hij zal Israel verlossen van al zijn ongerechtigheden.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.