Psalmen 130

1 Een lied Hammaaloth. Uit de diepten roep ik tot U, o HEERE!

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 HEERE! hoor naar mijn stem; laat Uw oren opmerkende zijn op de stem mijner smekingen.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Zo Gij, HEERE! de ongerechtigheden gadeslaat; HEERE! wie zal bestaan?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Maar bij U is vergeving, opdat Gij gevreesd wordt.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Ik verwacht den HEERE; mijn ziel verwacht, en ik hoop op Zijn Woord.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Mijn ziel wacht op den HEERE, meer dan de wachters op den morgen; de wachters op den morgen.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Israel hope op den HEERE; want bij den HEERE is goedertierenheid, en bij Hem is veel verlossing.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 En Hij zal Israel verlossen van al zijn ongerechtigheden.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!