Psalmen 120

1 Een lied op Hammaaloth. Ik heb tot den HEERE geroepen in mijn benauwdheid, en Hij heeft mij verhoord.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 O HEERE! red mijn ziel van de valse lippen, van de bedriegelijke tong.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Wat zal U de bedriegelijke tong geven, of wat zal zij U toevoegen?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Scherpe pijlen eens machtigen, mitsgaders gloeiende jeneverkolen.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 O, wee mij, dat ik een vreemdeling ben in Mesech, dat ik in de tenten Kedars wone.

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Mijn ziel heeft lang gewoond bij degenen, die den vrede haten.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Ik ben vreedzaam; maar als ik spreek, zijn zij aan den oorlog.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.