Spreuken 1
1 De spreuken van Salomo, den zoon van David, den koning van Israel,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Om wijsheid en tucht te weten; om te verstaan redenen des verstands;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Om aan te nemen onderwijs van goed verstand, gerechtigheid, en recht, en billijkheden;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Om den slechten kloekzinnigheid te geven, den jongeling wetenschap en bedachtzaamheid.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Die wijs is, zal horen, en zal in lere toenemen; en die verstandig is, zal wijzen raad bekomen.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Om te verstaan een spreuk en de uitlegging, de woorden der wijzen en hun raadselen.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 De vrees des HEEREN is het beginsel der wetenschap; de dwazen verachten wijsheid en tucht.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Mijn zoon! hoor de tucht uws vaders, en verlaat de leer uwer moeder niet;
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Want zij zullen uw hoofd een aangenaam toevoegsel zijn, en ketenen aan uw hals.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Mijn zoon! indien de zondaars u aanlokken, bewillig niet;
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Indien zij zeggen: Ga met ons, laat ons loeren op bloed, ons versteken tegen den onschuldige, zonder oorzaak;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Laat ons hen levend verslinden, als het graf; ja, geheel en al, gelijk die in den kuil nederdalen; (Sheol h7585)
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Alle kostelijk goed zullen wij vinden, onze huizen zullen wij met roof vullen.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Gij zult uw lot midden onder ons werpen; wij zullen allen een buidel hebben.
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Mijn zoon! wandel niet met hen op den weg; weer uw voet van hun pad.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Want hun voeten lopen ten boze; en zij haasten zich om bloed te storten.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Zekerlijk, het net wordt tevergeefs gespreid voor de ogen van allerlei gevogelte;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 En deze loeren op hun eigen bloed, en versteken zich tegen hun zielen.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Zo zijn de paden van een iegelijk, die gierigheid pleegt; zij zal de ziel van haar meester vangen.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 De opperste Wijsheid roept overluid daar buiten; Zij verheft haar stem op de straten.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 Zij roept in het voorste der woelingen; aan de deuren der poorten spreekt Zij Haar redenen in de stad;
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Gij slechten! hoe lang zult gij de slechtigheid beminnen, en de spotters voor zich de spotternij begeren, en de zotten wetenschap haten?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Keert u tot Mijn bestraffing; ziet, Ik zal Mijn Geest ulieden overvloediglijk uitstorten; Ik zal Mijn woorden u bekend maken.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Dewijl Ik geroepen heb, en gijlieden geweigerd hebt; Mijn hand uitgestrekt heb, en er niemand was, die opmerkte;
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 En gij al Mijn raad verworpen, en Mijn bestraffing niet gewild hebt;
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Zo zal Ik ook in ulieder verderf lachen; Ik zal spotten, wanneer uw vreze komt.
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Wanneer uw vreze komt gelijk een verwoesting, en uw verderf aankomt als een wervelwind; wanneer u benauwdheid en angst overkomt;
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Dan zullen zij tot Mij roepen, maar Ik zal niet antwoorden; zij zullen Mij vroeg zoeken, maar zullen Mij niet vinden;
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Daarom, dat zij de wetenschap gehaat hebben, en de vreze des HEEREN niet hebben verkoren.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Zij hebben in Mijn raad niet bewilligd; al Mijn bestraffingen hebben zij versmaad;
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Zo zullen zij eten van de vrucht van hun weg, en zich verzadigen met hun raadslagen.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Want de afkering der slechten zal hen doden, en de voorspoed der zotten zal hen verderven.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Maar die naar Mij hoort, zal zeker wonen, en hij zal gerust zijn van de vreze des kwaads.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
