Spreuken 1
1 De spreuken van Salomo, den zoon van David, den koning van Israel,
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Om wijsheid en tucht te weten; om te verstaan redenen des verstands;
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 Om aan te nemen onderwijs van goed verstand, gerechtigheid, en recht, en billijkheden;
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 Om den slechten kloekzinnigheid te geven, den jongeling wetenschap en bedachtzaamheid.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Die wijs is, zal horen, en zal in lere toenemen; en die verstandig is, zal wijzen raad bekomen.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Om te verstaan een spreuk en de uitlegging, de woorden der wijzen en hun raadselen.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 De vrees des HEEREN is het beginsel der wetenschap; de dwazen verachten wijsheid en tucht.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Mijn zoon! hoor de tucht uws vaders, en verlaat de leer uwer moeder niet;
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 Want zij zullen uw hoofd een aangenaam toevoegsel zijn, en ketenen aan uw hals.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Mijn zoon! indien de zondaars u aanlokken, bewillig niet;
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Indien zij zeggen: Ga met ons, laat ons loeren op bloed, ons versteken tegen den onschuldige, zonder oorzaak;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
12 Laat ons hen levend verslinden, als het graf; ja, geheel en al, gelijk die in den kuil nederdalen; (Sheol h7585)
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Alle kostelijk goed zullen wij vinden, onze huizen zullen wij met roof vullen.
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 Gij zult uw lot midden onder ons werpen; wij zullen allen een buidel hebben.
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Mijn zoon! wandel niet met hen op den weg; weer uw voet van hun pad.
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 Want hun voeten lopen ten boze; en zij haasten zich om bloed te storten.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Zekerlijk, het net wordt tevergeefs gespreid voor de ogen van allerlei gevogelte;
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 En deze loeren op hun eigen bloed, en versteken zich tegen hun zielen.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Zo zijn de paden van een iegelijk, die gierigheid pleegt; zij zal de ziel van haar meester vangen.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 De opperste Wijsheid roept overluid daar buiten; Zij verheft haar stem op de straten.
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 Zij roept in het voorste der woelingen; aan de deuren der poorten spreekt Zij Haar redenen in de stad;
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Gij slechten! hoe lang zult gij de slechtigheid beminnen, en de spotters voor zich de spotternij begeren, en de zotten wetenschap haten?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Keert u tot Mijn bestraffing; ziet, Ik zal Mijn Geest ulieden overvloediglijk uitstorten; Ik zal Mijn woorden u bekend maken.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Dewijl Ik geroepen heb, en gijlieden geweigerd hebt; Mijn hand uitgestrekt heb, en er niemand was, die opmerkte;
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 En gij al Mijn raad verworpen, en Mijn bestraffing niet gewild hebt;
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 Zo zal Ik ook in ulieder verderf lachen; Ik zal spotten, wanneer uw vreze komt.
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 Wanneer uw vreze komt gelijk een verwoesting, en uw verderf aankomt als een wervelwind; wanneer u benauwdheid en angst overkomt;
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Dan zullen zij tot Mij roepen, maar Ik zal niet antwoorden; zij zullen Mij vroeg zoeken, maar zullen Mij niet vinden;
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Daarom, dat zij de wetenschap gehaat hebben, en de vreze des HEEREN niet hebben verkoren.
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 Zij hebben in Mijn raad niet bewilligd; al Mijn bestraffingen hebben zij versmaad;
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 Zo zullen zij eten van de vrucht van hun weg, en zich verzadigen met hun raadslagen.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Want de afkering der slechten zal hen doden, en de voorspoed der zotten zal hen verderven.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Maar die naar Mij hoort, zal zeker wonen, en hij zal gerust zijn van de vreze des kwaads.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
